Seite - 326 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

326 ugyanilyen szabásút, csakhogy ez zóldes gyapjúszóvetból készúlt és drága prémmel volt béllelve. A fermenea fólótt minden idóben még egy térdig eró, becses prémmel szegett, bó újjú gyapjú kópenyeget hordtak, a kaczavejkát. Kimenóre pedig még mindezek fólé egy hosszú és bó, lábfejig éró, nyáron selyemmel, télen drága prémmel béllelt, dzsubea nevú posztó kóntós kerúlt. A férfiak a fejílkón vórós fezt viseltek, a mely kóré kimenóre csalma nevú tórók kendót csavartak. Újabban magas, fólúl bársony bótétú hódprém sipkát kezdtek helyette hordani; a szegényebbek pedig még ma is magas báránybór kucsmát viselnek. A nók egész testüket végig beborító, egybe szabott, bokáig éró, újjatlan bó ruhát óltóttek, a mely tóbbnyire tarka selyemból készúlt s elúl a nyakon nyitott és arany zsinórzatú volt. E ruhát ékkóvekkel kirakott nagy ezüst vagy arany csatos óvvel szorították a derekukhoz. Fóléje takaros fermenea és erre még a bársonyból, selyemból vagy posztóból varrt dulama kerúlt, a mely rókamállal vagy bárányprémmel volt szegve, s a minót az órmény nók legalább odahaza még ma is viselnek. A nók fehér fezt tettek a fejükre, a mely fólé rangjukhoz vagy módjuk- hoz képest selyém vagy gyapjú kendót borítottak akként, hogy e kendó egyik csücske háromszóg alakban lelógott a hátukon. Férfiak s nók egyaránt sárga szattyán czizmát vagy hegyes orrú, sárga tórók félczipót (iviinei vagy busmakei) húztak a lábukra. Mind a két nembeliek elterjedt szokása, hogy míg tórókósen maguk alá szedett lábaikon guggolva pihennek a divánon, az alatt idótóltésúl borostyánkó szemekból fúzótt olvasót (pathór) morzsolgatnak a kezükben. Ez az olvasó-morzsolgatás, valamint a tórókós ülésmód még ma is meg- rógzótt szokásuk az órményeknek. i A czigányok. Belsó háborúk, ellenséges beütések és Manu embertelen tórvényei arra késztették a hindosztáni eredetú czigány népet, a mely magát roma vagy rovianiczei néven nevezi, hogy óshazáját, a napsugaras Keletet mindenkorra elhagyva, vándorútra keljen s elszóródjék a nagy világban a nélkül, hogy valahol a fóld rógéhez tudna tapadni. A czigányok világjáró útjukon 1400 táján, de tán már korábban is eljutottak Bukovina fóldére. Itt akkoriban rabszolgáknak nyilvánították óket, a mikké sokan ónként is lettek kózúlók,