Seite - 340 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

HO a más-más helyi kórúlményekben keresendó. Az olyan vidékeken ugyanis, a hol több népfaj lakik együtt, ezeknek építkezése hasonló; jóllehet egyebek- ben elég szívósan ragaszkodnak saját szokásaikhoz és erkölcseikhez. Jóformán meg nem változtathatónak és olyannak, a mi valamely ország elsó betele- pítése kórúlményeiról még késó évszázadok múlva is fólvilágosítást nyújthat, csak a telekelrendezést, a falu elhelyezkedését és a dúlóbeosztást tekinthetjük. E három kózúl csupán az utolsónak határait tologatja el és cseréli föl újakkal a tagosítás, a mely azonban fejlödöttebb országokban is csak vajmi lassan és csak az újabb idókben halad elóre. Ha a telepitvényesek építkezését egyelóre figyelmen kivúl hagyjuk, akkor szabályként mondhatjuk ki, hogy a bukovinai földmives lakóháza a tél zordonsága miatt mindenkor nap iránt fekszik, vagyis a homlokzata pontosan délnek néz; továbbá hogy — legalább a tartomány déli részein — a ház mellsó részéhez a nyári hóség elleni védekezés czéljából oszlopokon nyugvó, messzire kiszógelló féltetó illeszkedik. Ez alatt magasbított tornácz húzódik végig, mely azonban itt-ott csupán a bejáró elótti lugassá zsugorodik össze. A lakóház általában nem a telek végén, hanem valamivel belebb áll. A nagy kapu rendesen a telek déli oldalán van s csak nagy ritkán más oldalon; t. i. olyankor, ha a háztelket a falunak már korábban kiszabott útczáj mentén hasítják ki, a mikor is a lakóház az út irányára rendesen ferdén áll, sót megesik, hogy épen a hátsó falával fordúl az útczának. Egyrészt a zord éghajlat, másfelól meg az országnak fában való bóvol- kodése Bukovina minden részén faházak építésére ¡ndították a lakosságot. A nagy hideg miatt még a fában szúkólkódó kotzmani és zastawnai kerúlet- ben is, melyek — kózbevetóleg mondva — Bukovina magtárai, legalább a lakóház fólépítésére mindig fát használnak, jóllehet mérfóldekról szekereken kénytelenek azt szállítani, a mi az anyagot tetemesen megdrágítja. Epen ezért e vidéken akárhány gazda, mint a rónaság kevésbbé modos lakói is általában, fóleg vesszófonadékból készíti a házikóját. Az idójárás eilen való külónós védelmúl az istállókat vagy pajtákat a lakóház éjszaki és nyugati oldalához toldják, keleti oldalán pedig a túzifát halmozzák rakasra, a mint pl. a zordon Cseherdóben és az Alpesekben is láthatni. Ha fájuk nincs, azt kukoriczaszárral, náddal vagy szárított trágyával pótolják. A fa-falak rendesen csak néhány, az épúlet sarkain és tóbb kózbensó ponton rétegesen rakott kólábakon nyugszanak, csak ritkán igazi alapfalazaton.