Seite - 341 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

341 A folyógerendák, kivált a déli és keleti homlokzaton néha fél méternyire is kiállanak a fal vonalából. A kiálló gerendafejekre pad alakban vizszintes szárfák fektetvék. Az ilyen padolat csak akkor marad el, ha a háznak emeltebb tornácza van. A pad, valamint a falak alatti közök betapasztására is gyakran csak tiprott sarat, agyagot használnak. Ugyanebból áll az a talaj fólé 1—4 decïméternyire fölhordott földes vagy vert padló is, melyet ezelôtt csak nagy ritkán deszkáztak ki. A hegyvidéki ház falai rendesen boronafalak, melyek igen gondosan összeillesztett ronkókból épúlnek. A réseket mohával tömik be. A falnak Ruspe-bouli hucul ház. a belsó felét, ha be nem tapasztják, a mi elég gyakori eset, simára színelik. Boronafalakat egyébiránt a síkság lakói is raknak, csakhogy ott olcsóbb és aránylag gyengébb nyers rönköket használnak, és a fal belsó oldalát a rónkókbe rézsútosan vert faszógekre tapadó polyvás sárral tapasztják be. A falak ósszeszügellése helyén az alsó gerendák rendesen csak kevéssé állanak ki, míg a felsó, a tetót tarto gerendák fejei lépcsózetesen mind kiebb állanak. Ujabban jobbfajta házak számára — ú. n. ácsolt építkezéssel — a fát négyszógletúre faragják s a gerenda-végek nem állnak ki. A polyvás sarat a gerendákra szögezett léczekre tapasztják. A tapasztásba benyomkodott kó-