Seite - 345 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20
Bild der Seite - 345 -
Text der Seite - 345 -
345
pinzgaui havasi kunyhókon is. Az ajtó sarokpántjai ncni ritkán csak gúzsból
vagy börböl vannak. Az ablak cgyetlen kis üvegezett ráma, mely mozdít-
hatatlanúl van a falba illesztve. Benn a hegységben még ma is akárhány
lakóház van, a melyen legkisebb darabka vasrészt sem találhatni.
A kerítés fában bóvelkedó vidékeken karámszerúen, zegzugosan dúló,
hasított fákból áll, melyek két-két földbe ásott és felsó végeiken vesszógúzsból
font gyúrúkkel egybekötött kóz-szárfa kôzé vannak foglalva. Néhol azonban
rönkökböl alkotott, vagy olyan vesszókerítés is látható, a milyen Salzburg
vidékén szokásos, és ez kecskebakszerûen a földbe vert czövekekböl áll,
melyekre a hosszú hasogatott fát rézsútosan fektetik. A sikságon hasogatott
fákat czövekelnek szorosan egymás mellett a földbe, azután fölül vesszófonással
foglalják össze, vagy pedig — s ez a leggyakoribb eset — fonott kerítést
készítenek s azt egyes szárfákra, vagy esetleg éló füzfatörzsekre erósítik;
a sôvény fôlfelé keskeny, gyeppel vagy mohával boritott tetóvé szélesedik.
Deszka- vagy léczkerítést csak legújabban készítenek a Dnieszter-menti, fában
szukölködö vidéken, a bol tüzelófa hijján kukoriczaszárral és náddal, — mely
a vesszökkel egyetemben néha még az útak javítására is szolgál, — sokszor
pedig a ház déli falán vagy a kerítések oldalán száritott trágyával is kény-
telenek tüzelni. Minthogy azonban ugyanitt az épitôkônek bôvében vannak,
keritésúl köfalat is emelnek, és csak ritkán érik be e czélra a napraforgó erös
kóróival. Sánczolásból és ezen belúl árokból álló kerítések szintén nem épen
ritkák a sikságon.
Az udvar, a marhajáró és az esetleges elóudvar a falu fó útczája, a
szomszéd telke, a kert vagy a szántók irányában szintén be van kerítve.
A kerítéseket a szekerek és a marhák kijáratánál egyszerú fonatos vagy
léczkapuk kötik össze, mig a gyalogjárók a kerítés fél magasságáig leerö,
ajtó szélességnyi bevágáson járnak ki s be, melyhez a bevágás elé fektetett
kódarabok vagy fatuskók szolgálnak kezdetleges lépcsóúl. A kapunál, ha
vízárok húzódik elótte, hid építése válik szükségessé, melyet a leginkább
kéznél lévó anyagból, kóból, gerendákból, de néha fonadékból vagy egy-egy
kivájt fél fatörzsböl tákolnak össze. Ugyszintén szokás a kútakat is ilyen
kivájt fatörzsekkel vagy fonadékkal bekeríteni. Az udvaron még a köcsögök
számára való ágast említhetjük meg, a mely többnyire egy-egy kiszáradt
s leesonkolt fenyúfácska szokott lenni. Ugyanott láthatni a jó nagy kender-
tilót is ; a szinben pedig a szekereket, mezógazdasági eszközöket és a többi
szerszámokat, s mellettük olykor halászó kasokat és szákokat is.
B. 44
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Bukovina, Band 20
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Bukovina
- Band
- 20
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1899
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 548
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch