Seite - 359 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

giordane nevú keskenyebb vagy szélesebb szalag, melyet a leányok a nyaku- kon hordanak, vagy hajékûl (ghîtâ, coda) használnak, midön vasárnap templomba vagy tánczra mennek. Ilyen szalaggal ajándékozza meg a leány kedvesét, a ki azzal a kalapját díszíti. A bundából való ruhát (cojoc, pieptar, bonditä, kohich kyptar) is szokás hímzéssel díszíteni; de ezt csak férfiak úzik, s vannak, a kik ebben bizonyos múvészeti tókéletességet érnek el, egész éven át faluról falura járnak és érté- kesítik képességüket. A festék elóállitásáról és használatáról mondottakkal kapcsolatban meg- említjük, hogy az egész tartományban divatozik a húsvéti tojások festése, s különösen figyelemre méltó a tojásokat díszító rajzok sokfélesége és szabatossága. Bukovina déli és délnyugati részének hegyes és erdóben gazdag vidékein van leginkább elterjedve a fa fóldolgozásával foglalkozó házi ipar. Az e vidékeken lakó román és hucul a mint maga építi kunyhóját és istállóját, azonképen maga készíti a gazdaságában használt szerszámokat és egyéb tárgyakat is. E hegyi lakók hordót, vödröt, kannát, teknôt, tálat, tányért, sajtos és vajas büdönt, kisebb pálinkás hordót, szénvonót, taligát, gereblyét, szénavillát, pipát, sípot, orsót, botot és számos más tárgyat faragnak fából és e készítményeik számára kész vevóket találnak a heti vásárokon. A diszítésben való kedvtelés a faragványokon is mutatkozik; igaz, hogy megelégszik a legkezdetlegesebb módon beégetett egyszerú vonalas ékitménynyel. A botot (toporas, toporecj, a kis hordót, a dobozt, a fából vagy szaruból való puskapor- tartót, a fegyvert sodronyfonatokkal, bevert fémlemezekkel, vésetekkel, stb., valamint a bórból való óvet, tarisznyát, zacskót, ostort szintén fémlemezekkel, kapcsokkal, gombokkal szeretik czifrázni. Részben házi iparilag, részben azonban niár kézmúvesi foglalkozás- szerúleg íizik a fazekasságot, nemkülónben a kófaragást is; igy készûlnek a Dnieszter kóbcn gazdag vidékén, valamint Suczawitza mellett a sírkeresztek, továbbá hasonló módon készítik Radautzban, Suczawában, Gurahumorában, Kimpolungban és Wiznitzben a nép által viselt bundát, kalapot és lábbelit. A Czeremosz, Pruth és Szereth folyóknak mélyebben fekvó és fúzfában gazdag kórnyékén úzik a kosárfonást ; az éjszaki és az éjszaknyugati vidéknek, Bukovina magtárának lakosai maguk készitette lapos vagy magas tetejú szalmakalapot hordanak ; készítnek szalmafonatokat, kaptárt és gyümólcsós kosarat; saját maga kótótte hálóval halászik a paraszt, hogy szert tegyen