Seite - 361 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

3 Í neuma-írás ez, mely a konstántinápolyi pátriárkhai egyházban, s részben Románia egyházaiban mai napig is használatban van, bár a Psaltikiának ez a hangjelzése nagyon elósegítette a góróg egyházi magánének hanyatlását, mivel azt még képzett zenészek sem értik. Az énektanitók vagy protopsalták jelenleg a góróg semiotika (hangjelzés) azonos jegyeinek ot egészen külón- bózó faját használják, melyek Forkel szerint 990 jegyet foglalnak magukban. E vonalzat nélküli, bonyolúlt, zavaros hangjegyzési rendszer használata oly nehéz, hogy a dallamok csak sokszori elóénekelés útján, gépiesen tanúlhatók el s így aztán az ének az énekesnek ónkényes változtatgatása, toldogatása által ósi dallamát és eredetiségét teljesen elveszti. Lapusznean Sándor, Moldva fejedelme, a konstántinápolyi pátriárkha példájára országában énekiskolákat alapított(l558), melyekben az egyszólaniú templomi éneket góróg és bolgár szláv dallam és szóveg szerint tanították. Késóbb az egyházi énekek goróg és szláv szóvegeit román nyelvre fordították s úgy énekelték a góróg dallam szerint. Abban az idóben, mikor Bukovinát Ausztriához csatolták, az egyszólamú templomi ének mindazon kolostorokban s plebánia-templomokban, a hol román nyelven tartották az isteni tiszteletet, a régi góróg dallamokkal zengett. Ez a dünnyógó, zsoltározó éneklésmód mai napig fónmaradt. Sok ilyen dallam hatalmas, magasztos jellegú; ezekben a cantusfirmus bizonyos meghatározott alaphangra támaszkodik ugyan, mindazonáltal rendesen ki-kitér átmenetileg idegen hangkórókbe is, a nélkül, hogy szabályos ósszhangosítással volna ellátható. Az ligy nevezett „isonegyedúl megengedhetó ósszhangzati kisérete e dallamoknak, az alaphangból s annak ótódik hangjából áll, mely éneklés kózben megszakitás nélkül s kevés változatossággal együtt zeng azzal, nem tóródve a dallam menetével. Azokban a kolostorokban és templomokban, melyekben az isteni tisztelet nyelve az egyházi szláv volt, az énekeket abban az idóben ó-orosz és bolgár dallamok szerint énekelték. Ugy az ilyen, mint az amolyan egyházi éneklést a papok, a szerzetesek s a templomi énekesek részint az érthetetlenné vált góróg hangjelzésú kónyvekból, részint menzuralis jegyekkel írt régi orosz kónyvekból, vagy pedig mnemotechnikai begyakorlás útján tanúlták. E nehéz énektanúlási módszernek dr. Morariu-Andrievici Szilveszter, Bukovina érseke s metropolitája vetett véget. Az ó „Psaltikia bisericeascá" czímú énekes kónyve 1879-ben mai hangjegyzéssel s ütem- beosztással nyomtatva jelent meg és román szóveggel ellátottan magában foglalja az Oktoiehos góróg dallamait és más egyházi énekeket. E dallamok B. 46