Seite - 364 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

A gôrôg-katholikus vallású oroszok templomaiban az istentiszteleti cselekvényeknél lélekemeló karének hangzik fol, mely a férfi és nôi hangok egyesítése folytán immár valódi egyházi népénekké lón. A czernowitzi izraelita templom vegyes karának éneke szintén méltó a megemlítésre. Szombatonként a szokott szertartási énekeket énekclik, míg nagyobb ünnepeiken figyelemre méltó múének-szerzeményeket adnak eló teljes szabatossággal. A románok zenéje. — A kóltészet és zene iránt való szeretet mély gyôkeret vert minden román szívében. Dal nélkül, ének nélkül olyan volna az ó élete, mint a virágé napfény nélkül, melengetó napsugár nélkül. A román népdalok és táncznóták dallamain, az álmodozó néplélek ez ószinte, hami- sítatlan ómledezésein, nyugtalan búsongás, a lélek mélyébe vágó, keserú panaszhang rezeg végig. Ezen jellemzó tulajdonságnak zenei kifejezôi a lágy hanglétra hatodik lépcsôje és a vezérhangot alkotó hetedik lépcsó kózótti bóvített másod s a negyedik lépcsô fólemelése. A románok népdalai kózótt az elsó helyet a búsongó, merengó, balladaszerú doina foglalja el. Ide tartoz- nak a doina de jale (szomorú doina), a doina haiduceascá, doina voiniceascà (hajdú doina, hós doina), a doina ciobaneascà, doina de la munte (pásztor- doina), a doina de amor (szerelmi doina), stb. Ezekhez járúlnak azok a dalok, melyekben a katonasorozást, a fiaik elválásán kesergó anyák fájdalmait, a katonai szolgálatot, a harczos hósies halálát, stb. énekclik meg; vannak bólcsó- és altató-dalaik, továbbá sirató-énekeik fbociturl'), melyeket temeté- seknél a sirató-asszonyok (bocitoare) zokognak el. Ha a hegyek kózótt tekin- télyesebb pásztor hal meg, azt úgy a románoknál, mint a hueuloknál a bucium (oroszúl trembita) nevú, 3—3 méter hosszú havasi kürtnek hegyet-vólgyet átható, mélabús hangjai mellett, valamint az országszerte szokásos hosszú nádsíp (fluer) zenéje mellett helyezik órók nyugalomra. A lélek emelkedctt hangúlata, az áradozó életkedv és óróm azonban a románoknál nemcsak énekben, hanem tánczban is nyilatkozik. Tánczuknak igen eredeti a zenéje. A legelsó és legkedveltebb nemzeti táncz a hora. A mikor a czigányok (scripcarl, lautarï) a táncz-dallamot játszák, a legények táncz kózben — jobbára rógtónózve — igen tréfás versekre alkalmazott négysoros tánczdalokat énekelnek. A hora, melynek zenei szerkezetében rendesen három szakaszt lehet megkülónbóztetni, soros kórtáncz, mely késóbb párokká bomlik szét. A nyolcztól tizenhat ütemig terjedhetó szakaszokat saját- ságos dallamok alkotják ; zenei rhythrrfusukban leggyakoribb a hat-nyolczados,