Seite - 366 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

A román népdalok harmadik csoportjába azon énekek tartoznak, melye- ket karácsony tájban (colinde, cántece de stea, colinde cu Vifliemul), újévkor (colinde de anuí nou) és vízkereszt napján (|ordán ünnep, colinde de botez) szoktak énekelni. Húsvétkor gyermekjáték-dalok (colinde depa$ti) is hallhatók. Ezek tartalma és dallama helységek szerint külónbózó, de jellemzó tulajdon- ságuk a komolyság és jámborság. Román lakodalmakban azok fó mozzanatainál a vófélyek szívból jóvó, érzésben és humorban gazdag, elmés népkóltési mondókákat szavalnak éneklóleg. A bukovinai románok leghasználtabb hangszerei a hegedún, czimbalmon és bógón kivül a fluer nevú egyszerú nádsíp, a naierul, egy pánsíp-forma hangszer, melynek nádból készúlt cgyes sípjai félhangonként emelkedó hangot adnak; a cobza vagy lauta nevú lantforma húros hangszeren a dallamokat tollszárral (plectron) pengetik ki; ritkábban ballható már a duda — cimpoi — és a tamburinforma ciurul., melyen csórgók és csengók is vannak. Az úgy nevezett lautarok kózúl, kik csupán maguklól tanúltak hege- dúlni s a hangjegyeket még csak nem is ismerik, sokan híresekké lettek, mint czigánybandák gyakorlott vezérhegedúsei. Legnevezetesebb lautar, a suczawai Mosz Nikulai érzéssel teljes játéka folytán. O mcllette említést érdemelnek Angel és a suczawai Grigori. Ezek a barna vándor zenészek élénkítették játékukkal a nemesség, a papság s a nép társaséletét. Hírnevúk elhatott a tartomány határán túlra is, búsongó doindjvk, vagy gyújtó táncz- zenéjük gyakran fólzendúlt a szomszédos Moldvában, Erdélyben, Galicziában s Besszarabiában is, a hol jártukban-keltükben sok szép aranyat zsebre raktak. Szívhez szóló lakodalmi dalaikat, búsongó népies doináikat, bánatos, de mégis tüzes hóráikat ma már csak itt-ott hallhatni; de egykori tüzóknek s vará- zsuknak már nyoma sincs. Ezcn zenészek gyarló utódainak inkább csak az ez idó szerinti útczai danák iránt van érzékük, mintsem a szép édesbús népdalok iránt. Mostanában Szerethen, Sadagorában, Wiznitzen és egyebütt zsidó zenekarok szorítják háttérbe a barna zenészek múkódését. A csak zsidó zenekarok nál használt faharmonika fából való ütóhangszer, mely féllépcsónként emelkedó hangok szerint hangolt s lazán felkótózótt fenyúfadarabkákból áll s melyet egy szalmaszálakkal beterített asztalkára helyezve, két kis fakalapácscsal ütógetnek. A román dalok, szalondarabok és a tánczzene terén a már fóntebb cmlítetteken kivúl legkiválóbb bazai zeneszerzók: Petrinói Aleko, Nosiewitz