Seite - 367 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

3 7 fstván tanár, Flondor Tudor lovag, Buchenthal Constantin lovag, Hrimaly Adalbert, stb. Az Armonía, az Academia ortodoxà és Ltimina czímú egye- súletek részint a régi román népdalok, részint újabb magán- és karénekek múvelésével szereznek érdemeket. Mostanában a népiskolák is bár szerény, de meghitt otthonává lettek a bukovinai népdaloknak. A rutének zenéje. — Kôltészet és zene vérében van a ruténnek ; az élet minden mozzanatára, örömre és fájdalomra megvannak neki a maga dalai. Ezek rhythmusa hol vonta- tott, hol megint gyorsabb, tele gondtalan életôrômmel. A dallamok egyszerúek és könnyen kisérhetôk össz- hangzatokkal. A rutének népdalai kö- zött az elsö helyet a duma és dumka foglalja el. A duma voltaképen epikus férfiének, melynek fordúlatai és kifeje- zései igen hasonlók a skót népballadákéihoz. Dallama panaszos, visszhangja valami elszenvedett gyalázatnak, bánatos visszaemlékezés az eltúrt nyomorra és meg- aláztatásra, e mellett zokogó panaszhang s haldokló só- hajtás. Ilyenek a szerelmi dalok, az özvegyek és árvák panaszdalai mind. Másik nagy csoportját teszik a rutén népdaloknak a huculok (keleti Ausztria tirolijainak) tánczdalai és a tréfás dalok. A tulajdonképeni hucul táncz a kolomyjka. E rohamos menetú tánczdalok két-negyedes ütemúek, rendesen 8 —16 ütemból állanak s dallamukra nézve igen sajátszerúek. A kolomyjkdvó\, melyet huculkdwàk is neveznek, Haquet (Nürnberg 1794.) az éjszaki Kárpátokban tett útazásáról szóló útirajzaiban ekként ir: „Legnevezetesebb ennél a táncznál az, hogy a tánczoló csaknem a földig leguggol, s tánczosnójével mint valami béka, kórúl tigrándozik, miközben fejszéjét (toporec), melyet nyele végénél fogva tart Mosz Nikulai lautar Suczawából.