Seite - 369 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

A lynva a vak koldúsok (lyrwakok) hangszere, hosszúkás szekrényben kifeszített két hiirból áll, melyeket egy fogantyúval hajtott gyantás kerekecske érintget. E népénekesek dalai énekbeszéd-szerû szavalatok ; énekük szöve- gének forrásait a mondák, hagyományok, a legendák s a pogápy kor emlékei tcszik. Keresztútaknál, búcsúkon, vásárokon az 6 egyhangú énekeiket hallani mindenfelé. A táncz-zenével náluk eddig pusztán czigányok foglalkoztak ; egy id<5 óta akad egy-egy zenész a nép koréból is. A duda és tamburin itt is csak szórványosan fordúl eló. A társas énekeket, a bordalokat, az arató s egyéb énekeket a ruten nép gyakran több szólamúlag énekeli s valóhan csodálatos, milv ösztönszeruleg eltalálják a helyes összhangzatokat. Egy ilv népies karéneket, melyet az egész tartományban, sót Galicziában is mindenfelé énekelnek, itt kozlünk : mo Me - He Moderato. FF^H- i n H i - T r i rS—i— î h —1 j i ,1. f r T r 1 r r- 1— y »ia - Jia - h hôi - Ka Ma - ja, a - ihcm-j, ch He iu - cna - ja. (Magyarül : Óh, te kakas, szakadj meg, Álmom korán szakadt meg; Rftvid az én éjjelem, Magam ki se' pihenem !) A Sojuz és a fíukowyna nevû akadémiai egyesûletek, meg a Czitalnia miszczanska czímú rutén polgári egyesúlet buzgalommal és sikerrel ápolják a rutén világi karéneket. Az 1862. évben Wexler Károly es. kir. jegyzó buzgó és fáradhatatlan serénykedése folytán a zenemúvészet fejlesztését czélzó egyesúlet alakúlt Bukovinában, mely tizenöt évvel késôbb a tartomány fóvárosában (a Rudolf- téren) már saját házat emelt magának. A zenei élet nagy fôllendûlése azonban az 1874. évvel kezdôdik, midôn az egyesúlet mûvészi vezetését Hrimaly B. 47