Seite - 370 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

Adalbert zeneigazgatö vette kezeibe, ki a müveszet ezen templomänak kapuit megnyitotta a komoly, klasszikus zene es a viläghirü mesterek zenemüvei elött, s ki faradsägot nem ismerö buzgalniäval termekenyitöleg tud hatni a magasabb müveszi iranyzatok fejlödesere es äpolasärä is. Az 1859. evben f alakült Czernowitzi Enek-egyesület 1862-ben beleolvadt a zeneegyesületbe. Kesöbb, az 1872. evben üjra alakült egy enekegyesület „Czernowitzi Ferfi- karenek Egyesület" neven, mely nenicsak a kareneket äpolja buzgalommal, hanem kivälö sikerrel müködik közre a zeneegyesületnek nagyszabäsü enek- hangversenyein is. A suczawai enek- es zeneegyesület, a „Buchenland" nevü dalkör, a czernowitzi Sokol nevü lengyel enekegyesület, valamint a radautzi es suczawai enekegyesületek mind tanüsägai annak a növekedö erdeklödesnek, melylyel a bukovinaiak a zene müvelese iränt viseltetnek. Hazai zeneszerzö a rutenek között igen keves van. Worobkiewicz Izidor azok köze tartozik, kiknek dalai immär a nep tulajdonavä vältak. Vajha az összhangzalok csodäs ereje az itt elö különbözö nyelvü nepckct együtterzö nepcsalädda forrasztanä össze, s valöra välnek a czernowitzi enek- egyesület jeligeje: „A szabad szellemü dal erös köteleke egyesitsen bennünket Bukovinäban!"