Seite - 378 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

román politika és népélet számos fonákságát; továbbá a „ Menegmií san Frafii gemeníu (Ikrek) czímú színdarab. Nem sokkal szerencsésebb volt irodalmi tórekvéseivel Racocea Tódor sem, ki szintén fordító volt a lcmbergi kormány- zóságnál 1816 kórúl. 1817-ben Budai Deleanul Jánossal együtt elófizetókct és munkatársakat toborzó fólhívást bocsátott ki, hogy egy irodalmi folyó- iratot indíthassanak meg, de ennek csak 1820-ban jelent meg Czernowitzban egyetlen, 195 lapnyi fúzete e czímmel: „ Chrestomaticul románescü". Egyéb irodalmi mozgalomról és a szellemi élet nemzeti irányú más jelenségeiról a tartománynak Ausztriához csatolása után eltelt elsó hetven esztendö alatt nem igen szólhatunk. Tzintila Vazul ugyan már tanúló korában a czernowitzi papneveló-intézetben irogatott néhány diákos dévajságú költe- ményt 1802-ben Stihurí de glume frumo ase din minte slobodá scoase, cintece de risurí date, multe felturí adúnate"J, pap korában pedig 1 814-ben Czernowitzban egy százéves naptárt adott ki Tabelarnic vednic calindariü pe o sutä de aníUJ, utóbb azonban buzdítás és pártolás híján abbahagyta irodalmi munkásságát. Porfir Péter szerzetes is csak saját ósztónéból készített egy román etymologiai szótárt, a mely kiadatlan maradt. 1826-ban kisérletet tett a cyrilli irás helyett a latin betúknek a román nyelvre való alkalmazására, 1837-ben pedig ö rá és Hakman János Hilárionra bízta a görög-keleti egyház- tanács a román nép számára való családi naptár szerkesztését, mely „ Calen- daría de casä pentru Bucovina pe anuí r83gu czímmel el is készúlt, de csak 1841-re kerúlt ki a sajtó alól s azóta többször változott szerkesztésben (az egyháztanácséban, majd a Sotietatea pentru cultura fi literatura rominä, utóbb az Academiea ortodocsä kiadványai kózt) évról-évre megjelenik. Latin, illetóleg német nyelven e korban Bendella Aristides 1838-ban és Schessan János 1845-ben adott ki egy-egy orvostudori értekezést, Blajevici Teoktist, a késóbbi metropolita és akkori seminariumi lelkiatya pedig a dako- román nyelvnek egy elméleti és gyakorlati nyelvtanát tette kózzé 1844-ben Czernowitzban. A késóbb szintén metropolitává lett Bendella Teofil, akkori seminariumi igazgató „Die Bukowina im Königreiche Galizien" czímú föld- rajzi munkát adott ki 1845-ben Bécsben. Az 1826-ban folállított hittudományi intézet tanárai közül Tomiuc János, idösb Popovici Konstantin, Hakman Miklós, Calinciuc János, Janovici Vazul és Hakman János Hilárion elóbb latin nyelven dolgozták ki saját tudományszakuknak egy-egy vezérfonalát, melyeket 1848 után román nyelvre írták át, de mindezek csak kézírati másolatokban kerúltek forgalomba.