Seite - 383 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

Tódor pedig a hagyományos görög-keleti templomépítésról és a templom berendezéséról (1894), valamint a keresztség és bérmálás szentségének szer- tartásáról (1895). Comoroszan Elek tanár (meghalt 1881) dogmatikáját halála után veje és utódja, dr. Voiutzki Emil adta ki (1887—1889). Más, e körbe tartozó munkák, mint Onciul Izidor tanár héber nyelvtana, Popovici E. tanár egyetemes egyháztórténelme, egyházi statisztikája, az alaphittan négy elsó fejezete és ugyanö töle a dogmatika rendszerének tórténelme és irodalma, Repta V. Vladimirtól egy bevezetés az új-testamentom szent- könyveihez és e könyvek kánonjának torténete, dr. Voiutzki E. tanár általános és különös vallási erkölcstana, dr. Tarnavski Tödor helyettes tanár lelki- pásztorkodás-tana és szertartás-tana, ifj. Popovici Konstantin tanár görög- keleti egyházjoga és Dracinski Mihály papnevelóintézeti igazgató két részból álló ritualéja (Ritualul és Docsologiile $i sintirile) ugyan sajtó alá rendezett kézíratokban várnak kózlésre, de eddig a korlátolt elterjedés miatt, a melyre a helyi korúlmények között számíthatnak, csak könyomatu másolatokban forognak a hittudományi kar hallgatóinak kezén. A nevezetteken kivúl azonban más papok is sikerrel léptek az irodalmi munkásság terére. Elsö helyen emlitendö köztük dr. Morariu-Andrievici Szilveszter (1818 —1895) érsek-metropolita, ki nemcsak a népnevelés ügyében szerzett, mint már az imént láttuk, egész sor jeles tankönyv írásával kiváló érdemeket, hanem a hittudományi irodalom terén is tiszteltté tette nevét szentbeszédeivel (1860), „Psaltichie" (1879) és „ Typikonu czímú munkáival és egyéb alkalmi irataival. Dicséró említésre méltó továbbá Berariu János (meghalt 1895), Bendevski Mihály, Coca Kaiistrat, Morariu Konstantin, dr. Saghin István, dr. Popeskul Orestes, Dan Demeter, Vorobkievici Eugén és dr. Paszcan J. V. irodalmi munkássága is, a' kik Berariu kivételével már mind a czernowitzi Ferencz József-egyetem végzett tanítványai. Az értekezó próza egyéb ágaiban is örvendetes élénkség tapasztalható e korban, a mely azonban egyelöre inkább a közhasznü ismereteknek a honi kozonség köreben való tcrjesztésére, mint a tudomány ónálló múvelésére irányúl. Amarra törekedtek legkivált a Sotietateapentru cultura filiteratura roviinä" kiadványai és az általa rendezett nyilvános elóadások. Ugyane czélra törekszenek Halip G. tanító gyümólcskertészeti (1883) és a gyümölcsbor készítéséról szóló munkája (1891), valamint dr. Onciul A. és dr. Lupul Fl. „ Repertoríü pentru secretarií coniunaliw és „Dicfionaríü juridic politic" (1894) czímü gyakorlati kézikonyvei. De már tudományos czélokra szol-