Seite - 384 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

gálnak egyrészt Sbiera J. G., Isopeskul D., Stefanoviciu C., de Repta St., Isopeskul D. A. V., Isopeskul S. V., Nimigean J., Muntean J., Ilnitzki L., Stefureac I., Cosovici C., Mandicevski C., Bumbac V. J., dr. Onciul D. és Carausz J. íróknak 1867-tôl 1887-ig német nyelven megjelent értekezései ; másrészt pedig német és latin nyelvú kisebb-nagyobb irodalomtôrténeti dolgozatok, mint Sbiera J. G. tanúlmánya Urechie G. krónikairóról (1884), a woronetzi codexról (1885) és „Miçcàrï culturale ¡iterare la Romîniï din stînga Dunâriï în rèstîmpul delà r5o4 — 77/-/" czimû dolgozata (1897), továbbá Bumbac J. J. értekezése a román irodalomtórténetról (1889) és Morariu C. tanúlmánya a bukovinai románok irodalmáról és mûveltségérôl (1893—1894). Ugyanitt emlitendôk a honi és nemzeti tôrténelemre vonat- kozó érdemes buvárlatok is, a melyekkel dr. Onciul a románok, Dan D. plebános a bukovinai lippovánok, órmények és czigányok múltját igyekezett földeriteni. Prelici J. tanár Szereth városának leírását adta, dr. Verenca D. pedig egész Bukovina tôrténetét és foldrajzát irta meg. A honi jogtôrténelem kôrébe vágnak dr. Popovici E. György értekezései a románok régi jogszoká- sairól, a Vitéz Mihály korabeli szabad parasztokról, a Runc szó értelméról és a XII. századbeli osztrák jogéletról. A nyelvtudományi íratok sorából megemlítjük Stefureac Istvánnak a román ragokról szóló dolgozatát, végre a természettudományiak kózúl báró Hurmuzaki Konstantinnak a bukovinai pikkelyszárnyúakról és Procopean-Procopovici A.-nak Suczawa kôrnyéke nóvényvilágáról írt értekezését. Kiváló érdemú a nemzeti tórténetírás terén báró Hurmuzaki Eudoxius (1812 — 1874), ki évek hosszabb során át dolgozott a bécsi állami levéltárban és dús anyagot gyújtótt a románok múltjának ismeretéhez. Belefogott ez anyagnak a fóldolgozásába is, német nyelven akarván megírni a nagy kózónség számára a románok tôrténetét, 1185-ben ónálló népúl való fóllépésük idejétól egész a jelenkorig, de nem fejezhette be munkáját, melynek kézíratát egyéb irodalmi hagyatékával együtt halála után örökösei a bukaresti román tudo- mányos akadémiának ajándékozták. Ez ki is adta a Hurmuzaki által gyújtótte okírati anyagot sok egyébbel együtt egy nagyszabású munka, a „Documente privitoare la istoriea Romínilor" eddig megjelent 25 kótetében; a szerzónek német nyelvú tóredékes tórténelmi múvét pedig „Fragmente zur Geschichte der Rumänen, 1. bis 5. Band, Bukarest, 1878 bis 1886" czimmel rendezte sajtó alá. (Román fordítása „Fragmente din istoriea Romínilor*, L. kótet, Bukarest 1879.)