Seite - 390 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

l. Az i és e fôlcserélése. 2. A s és S hangoknak fölötte lágy ejtése. 3. Az /-vel képzett igetövek jelenidejú egyes számú harmadik személyében a t végzódés elesése, minek folytán a rendes robyt, Ijubyt, chodyt alakok helyett roby, Ijuby, chody, sót az l. alatt említett hangtani sajátság miatt gyakran robe, ljube, chode is hallható. 4. Ugyancsak a t végzódés eleste ugyane fajtájú igék jelen idejének tóbbes számú harmadik személyében is, mi által a rendes robjat, Ijubjat, chodjat alakok helyett robja, Ijubja, chodja keletkeznek. Immár a bukovinai rutének irodalmára térvén át, mindenekelótt ki kell jelentenünk, hogy az a régibb korban egyáltalán semmi sajátszerúen bukovinai jellegú termékkel sem dicsekedhetik, s az újabb korban is csak kevés ilyest mutathat fol; továbbá még megemlítendó, hogy a régi kort illetöleg ez irodalom csak az egyetemes orosz és délszláv, az újabb kort nézve pedig a kis-orosz irodalommal kapcsolatban gondolható és tárgyalható. Már a mi a régibb, a kereszténységnek kórúlbelúl a XI. század elején tórtént folvételétól a jelen század elsó évtizedeiig teijedó korszakot illeti, annak nyelve az egyházi szláv, tartalma pedig jobbára egyházi. Epenséggel nem lehetetlen ugyan, hogy azon a terúleten, mely oklevélileg kimutathatólag már a XIV. században a Bukovina nevet viselte, azonban a külón moldvai fejedelemség megalakúlásaig, tehát kórúlbelúl 1350-ig elóbb az egyetemes ó-orosz birodalomhoz, azután pedig Halics-Lodomériához tartozott, hogy — mondjuk — e terúleten a tisztán egyházi és szertartási kónyveken kivúl szintén ne lehettek volna olyanféle világi irodalmi termékek másolatai is forgalomban, a milyen példáúl az Igor hadjáratáról való hós-ének s más egyéb; de ilyeneknek egykori megvoltát bizonyítani egyelóre nem lehet. Sót még az oly emlékekból is, a melyek az istenitisztelethez tartozásuknál fogva okvetetlenúl megvoltak valaha, csak vajmi kevés, vagy jóformán semmi sem maradt fonn. Egyetlen kivételúl legfolebb azt az evangelium-codextt említhetjük, mely jelenleg az 1459 óta emlegetett putnai kolostorban óriz- tetvén, Evangeliarum Putnanum néven ismeretes. Igaz, hogy még ezt a nyelvemléket illetöleg sem igazolható teljes bizonyossággal annak bukovinai eredete, de a valószinúség mégis mellette szól inkább, mint ellene. Annyi azonban kétségtelen, hogy e nyelvemléket mind betúi, mind helyesírása még a XIII. századból valónak vallják ; de ezenkivúl még azért is kiváló érdekú a szláv nyelvek tudományára nézve, mivel azon nem épen számos egyházi szláv, szabatosabban ó-szlovén kézíratok sorába tartozik, a melyek a déli vagy kis-orosz nyelvjárás hatását árúlják el.