Seite - 397 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

nyekbôl csak ûj crôt meritett, Bukovinâba leginkâbb cgyes ott élô galicziai tanitök és hivatalnokok ultették ât. A régi hagyomâny ugyan a szokàs hatal- mânâl fogva még tovâbb is élôdôtt egy ideig, de mâr sokâig nem tudott fön- maradni s végre egészen elenyészett. S habâr még ma is van ûgy a bukovinai rutén irök, mint a galicziaiak között egy s mäs kérdésben eltérés, mint példâûl a helyesirâs iigye, vagy a kis-orosz nyelvnek az orosz nyelvtörzs többi âgaihoz valu viszonya : abban az egyben mégis valamennyien egyet- értenek, hogy az irodalomnak ma mâr nem lehet föladata a régi elemek örökös ismételgetése, a melyeket a mûveltségbeli haladas mâr ann'igy is teljesen lejâratott, hanem hogy a valö élet érdekeinek és kivânalmainak muvészi kifejezését kell czéljâûl kitûznie. Azon bukovinai irök sorâban, kik ez ûjabb, népiesebb irâny hivei kôzé szegödtek, az elsôk egyike Fed'kowicz Osip (1834 — 1888). Ifjûsâgâban csak igen hiânyos, az elemi ismereteket alig meghaladô iskolâzâsban részesûlt, melynek hézagait azonban Rothkähl Rudolf festôvel valö érintkezése, kivel a moldvai Neamtz nevû vâroskâban ismerkedett meg, tovâbbâ katonai elôl- jârôinak, kivâlt a mûvelt és jö lelku Appel szâzadosnak hatâsa kipötolta. Megtanûlvân a német nyelvet, annyira megismerkedett az ûjabb német irodalommal, hogy maga is egészen csinos német verseket irt. Nevet azonban nem a német költök között, hanem anyanyelvének irodalmâban vivott ki magânak. Midôn 1859-ben az olasz hadjârat végével Czernowitzba kerûlt s Neubauer E. R. folszôlitâsâra épen a rutén népdalok német forditâsâhoz akart lâtni, két, véletlenûl ugyanott idözött fiatal galicziai iröval, névszerint Kobylanski Antallal és Horbal Konstantinnal ismerkedett meg, kik râ vették, hogy inkâbb a rutén irodalom javâra gyümölcsöztesse tehetségét. A szép siker, melyet elsô rutén kôlteményeivel inkâbb a galicziai ruténeknél, mint sajât honfitârsainâl aratott, arra ösztönözte, hogy ûjabb irodalmi föladatokat tuzzön maga elé, s ez ûton csakhamar a legismertebb és legkedveltebb rutén irök sorâba küzdötte föl magât. Természetes, hogy az, a mit Fed'kowicz az 1859-tôl 1888-ig terjedô elég hosszû idôkôzben irt, nem mind egyenlô értékû ; sôt egész vilâgosan meg lehet irodalmi munkâssâgâban legalâbb is két korszakot különböztetni. Az elsôben, az 1859 és 1867 közöttiben âll alkotôerejének delelôjén, s ebben az idôszakban irott kôlteményei és elbeszé- lései, kivâlt pedig emezek maradandö diszére vâlnak a rutén irodalomnak. Târgyainak ugyan nem valami széles a köre. Nagyobbrészt a katonaéletbôl és a heves vérû hucul hegylakök sorsâbôl veszi rajzait, a melyeknek egyszeru