Seite - 398 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

tárgyaiért bóven kárpótol a soha sem terjengós, hanem mindig szabatos rovidségre törekvö író múvészi alakító ereje, tórúlmetszett eredeti folfogása és érzésének üdc természetessége. E tekintetben munkássága elsó korszakának termékei páratlanúl állanak a rutén irodalomban, s a bennük rejló mély koltóiség miatt, a melyet hozzá méltó keretbe foglal a nyelv tájszólási zamata és a leírások megkapó húsége, még hosszú idón át bízvást meg fogják tartani vonzóerejüket. Mar egészen másnemúek Fed'kowicz második korszakának, az 1867 és 1888 közöttinek termékei, a melyek ugyan gondolatbeli gazdag- ságuk és változatos alakjuk miatt elsó tekintetre talán megvesztegetóbbek, mint az elóbbiek; de ha jobban szemügyre veszszük óket, meglátszik rajtuk, hogy nem a koltó saját tapasztalatainak és érzéseinek forrásából meritvék, hanem idegen míivek, nevezetesen Szewczenko alkotásainak utánzatai. Söt még a melyek nem mutatják is Szewczenko s más déli-orosz és idegen írók hatását, azokban sem tud tobbé Fed'kowicz arra a magaslatra emelkedni, a hol régebben állott. Szárnyainak roptét oly korúlmények bénították meg, a melyeket jobb nem bolygatni, s ezek folytán most már csak vagy olyan egészen elhibázott múveket irt, minó a „Dowbusz", vagy a saját régibb kolteményei és elbeszélései újabb változataival és kórúlírásával bíbélódott, mint a „Dnieszter forgói", a „Lelija sírja" czímúekben és másokban. Csupán vallási énekei, milyeket nagyobb számmal írt e korszakban, mutatták a régi mestert, habár egészen másképen, mint annak elótte. A legalanyibb rutén költö ezekben mindjárt a legtárgyilagosabbak egyikének is mutatkozik, s egyúttal azt is megtanúlhatni töle, milyeneknek kell az ilyenfajta énekeknek lenniök, hogy a szó valódi értelmében koltemények és ne puszta verses prózák legyenek. Az alak szorosan hozzásimúl a tartalomhoz azon versek legtóbbjében is, a melyeket Fed'kowicz 1887-ben kis gyermekek számára adott ki, a mi pedig annál nagyobb érdem, mert talán alig nehezebb valahol, mint épen itt, a kelló hangot és kifejezést eltalálni. S arra sem valami sok példát találunk, hogy egy vénúló, magával és a világgal meghasonlott, egyébként is balútra kerúlt költö a tiszta gyermeklélek hamvas üdeségét olyan megindító szeretettel és bensóséggel tudja ellesni és közölni, mint a hogy Fed'kowicz tette gyermekverseiben. A másik bukovinai rutén író, ki némi nevezetességre jutott, Worobkiewicz Izidor, 1836-ban szQletett. Az iskola, melyben nevekedett, ót is, mint FecTkowiczot, elóbb a német irodalom vonzókOrébe ragadta, s ó is csak utóbb tért át a rutén irodalom múvelésére, mikor annak némely termékeivel