Seite - 402 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

útat egyengetett hona és a vele határos országok román és ruten kóltésze- tének („Rumänische Poeten" 1865 és „Kleinrussische Volkslieder" 1888). Némiképen rokon e téren vele a tiroli származású Obrist J. G., kinek részben még bukovinai tartózkodása idején irt kolteményei („Georginen" 1870) sorában a rutén lyra egyes mutatványai is olvashatók. Ezeket újabbak és jobbak kovették a „Buchenblätter" czímú évkOnyv második kotetében. Egészen Bukovina fóldjéból fakadtak Neubauer Emö Rudolf „Lieder aus der Bukovina" (1855) czímú kolteményei. Szerzójük igen sokoldalú, de kissé elsietve dolgozik, s Ové egyebek közt a tartomány elsó német újsága meg- teremtésének az érdeme is. Mind a három említett író a bukovinai gymnasium tanára volt s múveltségük egészen nyugati eredetú. Abban is sok közös vonást találunk náluk, hogy miként igyekeznek a bukovinai német irodalom follendítésére. Onállón csak kevés iratuk látott napvilágot, hanem a legtöbb az akkori idök napilapjaiban, melyeket részben ók maguk szerkesztettek, vagy a melyeknek legalább dolgozó társai valának, továbbá sok a bukovinai családi naptárnak szintén 6 nekik köszönhetö irodalmi mellékletében szétszórtan jelent meg. Ily módon igyekeztek valamennyien a honi irodalom számára folyóiratot teremteni, de rövid pár év múlva mindannyian belátták, hogy fáradozásuk hiábavaló. Hasonló kiábrándúlással végzódtek a többi hasonló irányú kisérletek is, melyek mind azt a tanúlságot érlelték meg, hogy Bukovina kevéssé alkalmas talaj az irodalmi tOrekvések számára. Igaz ugyan, hogy e folyóiratok kérész-életének jórészt kozleményeik kOzépszerúségében is rejlett az oka, legalább is ugyanoly részben, mint a kozOnség részvétlenségében, a melynek szánva voltak. Honi költöknek szélesebb körben való megismertetésére csak Capilleri Vilmosnak 1864-ben „Buchenblätter" czímmel megindúlt almanachja nyújtott alkalmat, a melyben, mint láttuk, Neubauer és Staufe is közöltek egyet-mást. Erdekes és jellemzö azonban, hogy e kis kötet tartalmának a legjava része két román költötöl, Lupul Jankótól és Tódortól való, kik kOzúl kivált az elóbbi kétségtelenúl nagy tehetségú lyrikus volt, habár Lenau hatása érzik versein. Kár, hogy további fejlódésének útját szegte korai halála. Néhány évvel utóbb Capilleri kisérletét, mely Bukovina költöinek közös gyújtemény- ben való egyesítésére irányúlt, egy ifjú ember ismételte meg, a ki csak akkoriban kerúlt ki a czernowitzi gymnasiumból s a kiból késóbb Bukovina legjelesb kóltóje lett. Ez Franzos Károly Emil volt, kinek ugyancsak „Buchen- blätter" czímú gyújteménye derék, elóretóró ifjú tehetségek elsó kisérleteit