Seite - 403 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

közölte; teljes megérlelódésükre azonban, sajnos, szintén nem voltak elég kedvezôk a korúlmények. Hasonlót mondhatunk a „Buchenblätter" második évfolyamáról is, melyet Obrist J. G. adott ki, kôzôlvén bcnne Staufe leg- sikerúltebb dalait. Uj lendúletnek látszott ercdni a bukovinai lyra i875-ben, mcly év a tartománynak egyetemet adott. Amster és Staufe maguk kôré gyújték a lantosokat s az új fóiskolának egy kôltôi emlékkonyvvel hódoltak, mcly több derék honi kôltôi alkotást foglal magában. Az ifjabb tehetségek kózúl legyen elég csak Katz P.-t, a világtalan Kaufmann Jánost, ki egy ónálló kôtet verset is adott ki („Nachtviolen"), Kunz f.-t, stb. említeni, kik mellé yaksch János és fóleg a szép tehetségú Strele R. sorakoznak. E két utóbbi azonban csak rövid ideig tartózkodott Bukovinában. Az említett gyújteménynek valódi gyöngyei azonban magától Franzos Károly Emiltôl valók. O sem bukovinai születésú ugyan, de szellemi fejlôdése és szíve szerint mégis fia e tartománynak, melyról maga is így énekel „Gruss aus Ost" czímú kôlteményében : Bölcsömet bár nem ringatták Csillagidnak büvñs fénye Völgyeid ôlén, Vonja szívemet, Boldog álmú ifjúságom ( S bárhová hajt szilaj vágya, Innen int felém, Téged nem feled. írói tehetségének legjavát azokban a mûveltségtôrténelmi rajzokban ragyogtatta, melyek „Halb-Asien" czímmel egybegyûjtve hat kötetet töltenek meg s melyekkel legelöször vonta a birodalom keleti részére: Galicziára és Bukovinára szélesebb körök figyelmét. Fi nom érzés és hú ábrázolás párosúl bennük mindenütt, akár a magános pusztaságnak rekkenó forróságú nyári napját, akár a barnowi vásárt íija le. A mit pedig a kis-orosz népdalról írt, annál jobbat e tárgyról senki sem adot't még német nyelven. A ghetto életének rajzában valamennyi elódjét fôlôlmùlja, s foléjük emelkedik a lelki küzdelmek elmélyedó elemzésében is. „Kampf ums Recht" és „Judith Trachtenberg" czímú elbeszélései is fényes tanújelei nagy tehetségének. Meleg szeretettel s atyjától öröklött húséggel ragaszkodik zsidó hitsorsosaihoz, de nem vak a zsidóság árnyoldalai iránt sem és becsúletes meggyôzôdéssel küzd a felekezeti vakbuzgóság eilen, mely itt a monarchia keleti szélén annyi gátat emel a múvelódés minden haladása elé. Franzos tehetsége mellett természetesen Obrist, Staufe, Reichell, Kunz és mások, kik szintén a novella terére léptek, nagyon háttérbe szorúlnak már csak azért is, mivel múveik vagy csak hevenyében, a pillanat hatása alatt 51«