Seite - 414 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

Mint az ö-korban a templomot lehetôleg védett helyre épitették s erôs fallal és tornyokkal ôvezték : azonképen a keresztények is, kivâlt Nyugaton, a kôzépkor nyugtalan âllapotai közepett iparkodtak az Isten hâzât megvédeni az ellenséges tâmadâsok eilen. Keleten a kereszténység kezdettôl fogva a legâdâzabb ûldôzést volt kénytelen elszenvedni; de ez a küzdelem megerôsité és fokozta ellenâllô képességét. Az ùj tanitâs hivei, hogy a szemlélôdô életet zavartalanûl folytathassâk és kitérjenek üldözöik elôl, a lakatlan tâjakon huztâk meg magukat. Ekként mind jobban kifejlôdôtt a remeteség és a szer- zetesi élet. Szerbiâban, Gôrôgorszâgban, a Balkân-félszigeten, Kis-Azsiâban, kivâlt pedig ôrményorszâgban és Georgiâban sziklâs, nehezen megkôzelithetô magaslatokon, vagy pedig szuk szakadékokban épûltek a legrégibb kolostorok és templomok. A kereszténység egészen hasonlö mödon fejlôdôtt ki a dunai fejedelem- ségben és Bukovinâban. Emitt, ügy lâtszik, csak a XIII. szâzad elején kezdett meghonosodni. A kolostori élet itt is nagy virâgzâst ért el, a mit utöbb elvadûlâs vâltott fol. Oly sok férfi és nô kolostor keletkezett, hogy utöbb nagy részûket fol kellett oszlatni. Igy Bukovinâban 1785-ben 36—40, Româniâban pedig 1864-tôl kezdve a 300-ra menö kolostoroknak és remeteségeknek (schituri) mintegy fele szunt meg. A monda szâmos kolostor alapitâsât egy-egy âjtatos remetének tulajdo- nitja. Példâûl megemlitjük a Woronetz folyö felsô vôlgyében fekvô hasonnevû egykori kolostort, a melyet Nagy Istvân, Moldva fejedelme, 1488-ban Dâniel remete kértére alapitott volna. Ez a remete, Woronetz kolostor elsô igumenje, azaz fonöke, a kinek képmâsa a templom falânak kiilsején most is lâthatô és a kit a nép most is nagy tiszteletben tart, az elôtt âllitôlag a közeli Falkenstein- hegy oldalân egy sziklaüregben lakott volna. Hasonlö sziklalakâs az tigy nevezett Chilie in peatrà a Putna völgyben, nem messze a mai Putna kolostor- töl. Ez a kolostor alakra nézve megegyezik a görög-keleti templommal ; van elöhajöja, hajöja és szentélye, tovâbbâ van nehâny fali fillkéje, az alsö emeletét pedig cella foglalja el. A hegyes vidékeken gyakoriak az olyan félreesô helyek, melyeknek ma is „remeteség- (zahastria) a nevük. Igy a Putna szûk vôlgyének szélesebb felsô része, mintegy hârom kilométernyire Putna falutöl, ma is remeteségnek neveztetik. Ma is lâthatô ott egy kisebb templomnak és hozzâ csatlakozö lakôhâznak a maradvânya. A templomot Dositheu radautzi püspök 1758-ben ûjjâ épité és folszentelé. A Dragosza völgyben a hasonnevû falucska folôtt szintén lâthatôk ilyen régi remetelak falmaradvânyai. Az utöbb emlitett