Seite - 418 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

vidéken emelkedik. Ezt Krimka Anasztáz moldovai metropolita lóo2-ben alapítá, ugyan ó építé a hozzá tartozó pompás templomot is. Csak utólag, s pedig Mogila (Barnowski) Mirón vojvoda 1630 kórúl látta el a kolostort, épen úgy Suczawitzát várszerü erôditménynyel ; a kerító falának lövö rései mentén épített kényelmes, födött folyosók ma is láthatók. Dragomirna k leg- késóbbi keletkezésú eródítmény Bukovinâban. Majdnem oly jól megerósített hely az egykori Solka kolostor, melyet X. Tomsza István vojvoda 1612-ben alapított, s elúzetése után ismét a trónra jutván, 1623-ban fejezett be. A szép templom és a harangtorony kivételével Watra-Moldawitza kolostoréihoz hasonlö többi épúlete félig romban hever. A Szent Axentiról nevezett ôrmény kolostort, melyet Agopsza órmény 1551-ben alapított, szintén támasztó pillérekkel megerósített, de alig egy méternyi vastag fal övezi. Ez a kolostor Suczawa várostól nyugatra, körul- belúl egy kilométernyi távolságra, a várost övezö magaslat éjszaki végében fekszik. Déli oldaláti, a délkeleti sarok kózelében több emeletnyi magas és egy kápolnát magában foglaló harangtorony aljában nyílik a kapu, melyet ma már nem használnak. E kapu boltozatának záró kôvén 1606 évszám olvasható. Emeletes fó épúlete, mely, úgy lehet, már a kolostor alapítása elôtt fonnállott, az éjszaki oldalon fekszik s van benne díszes házi kápolna. Az éjszaki falon alaesony és keskeny kapu szolgál bejáratúl ezen fó épúlethez. Sobieski János 1686-ban, midón Jassyból visszatért Lengyelországba, újból építteté a kolostor nyugati, déli és kcleti fala mentén húzódó és a sarkokon bástyaalakot öltö sánezot és árkot, vagy a már meglevô sánezot jóval meg- nagyobbittatá, úgy, hogy az árok fenekc most mintegy nyolcz méternyire fekszik a sánez pereme alatt. Ebból az idóból származik a most már föloszlatott kolostor „Zamka" neve. A kolostori épúletek múvészeti kialakítása pusztán egyes szerkezeti elemekre és formai részletekre szorítkozik, a melyek a templomtól kölcsönöz- vék és leginkább a kaputornyon alkalmaztatnak. Maga a templom legérde- kesebb része a szerzetesi telepnek, azért ezzel bchatóbban kell foglalkoznunk. A szilárdan épúlt templomok, melyek többnyire egykori kolostorokhoz tartoztak, majdnem kivétel nélkül a XIV. és a XVII. század kózé esó idóból valók ; egyelóre fölsoroljuk a legfontosabbak alapítóit és építési idejét,. Nem tekintve a radautzi templomot, mely múvészeti szempontból is kivételes helyet foglal el, úgy látszik, hogy a szerethi Szentháromság templom és az ottani Szent fános templom valamennyi kózt a legrégibb. A monda szerint