Seite - 429 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20
Bild der Seite - 429 -
Text der Seite - 429 -
429
derékszógú és lapos háromkarajú ívvel záródik, az ablakok kicsinyek, jobbára
derékszógúek, ritkábban csúcsos vagy félkórú ívvel záródók. A díszító formák
csodálatosképen majdnem pusztán egymást keresztezó csúcsíves pálczatagokból
állanak; az ívmezóket itt-ott rozetták vagy paizsok díszítik. Némely késóbben
épúlt elócsarnoknak és itt-ott az elóhajónak ablakai nagyobbak, sót egyiknek-
másiknak gyakran meglehetós gazdag geometriai dísze van.
Míg a most említett szerkezeti elemeken és a támasztó pilléreken tiszta
csúcsíves formák szerepelnek, addig a netaláni egyéb építészeti, részben
a román múvészettól kólcsónzótt tagoltság megórizte lényegileg byzanczi
jellegét. Ilyenek a kupolaboltozat hevederpárkányai, melyek, valamint gyakran
a külsó szegélypárkányok is, nyers téglaépítményú, ékalakú fogas rovátékúak;
hasonló alakú lábazatok is találkoznak; továbbá fordúlnak eló gyóngén
bemélyített sima ívek, karcsú, lapos vak-árkádok, félkoríves óvek, félkoríves
fiilkékból alkotott óvek, emilyenek kivált az apsisok külsején és a laternán.
Igen gyakori azonkivúl a pálczatag és pedig mint karcsú oszlopocskák, melyek
a laterna belsejét meróleges mezókre osztják, vagy pedig hármasával gerinczet
alkotnak. A pálczatag néha a laterna külsó sarkait, nemkülónben a vak-
árkádok alkatát teszi szembetúnóbbé, a szegélypárkányt pedig vízirányosan
két egyenló részre osztja. A kótélszerúleg csavart egyszerú pálczatag oszlopúl
ritkán alkalmaztatik. Annál súrúbben fordúl eló, sót szinte typikus természetú
az a díszítmény, mely a hármas pálczatagból akként alakúl, hogy a három
pálcza egy darabig párvonalosan halad egymás mellett, azután, rendszerint
váltakozva, jobbra, illetóleg balra csavarodik. Ez a kedvelt forma, melyet
csomózott volutának nevezhetünk, majd szegélypárkány, majd hevederív,
majd gerincz és pillér, sót vállkó gyanánt is alkalmaztatik. Byzanczi eredetét
bizonyítja az, hogy nyomai mutatkoznak miniatur festményeken, továbbá
az Athos hegyi templomokban levó forgatható támlákon, végúl Neumarkti
Jánosnak XIV. század kozepéról való úti breviáriumában az egyik kezdó
betún. Antik mintákhoz hasonlító párkányok, gyámok, zápalakú kis oszlopok,
rozetták, korinthusi oszlopfók és hasonló részletek ritkábban fordúlnak eló;
kis paizsok azonban nagyon gyakran szolgálnak a boltozat bordáinak, a
gyámoknak és efiféle részleteknek díszítményeiúl.
Egyebekben a formai gazdagság kiválóan a byzanczi ékítmények alkal-
mazására szorítkozik, a mire példa Dragomirna kolostor templomának laternás
kupolája, továbbá a Bisserika Trei-Jerarhi Jassyban, melynek külseje pazar,
sót szertelen díszú. Említésre méltó a Suczawa melletti Zamka egykori
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Bukovina, Band 20
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Bukovina
- Band
- 20
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1899
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 548
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch