Seite - 429 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

429 derékszógú és lapos háromkarajú ívvel záródik, az ablakok kicsinyek, jobbára derékszógúek, ritkábban csúcsos vagy félkórú ívvel záródók. A díszító formák csodálatosképen majdnem pusztán egymást keresztezó csúcsíves pálczatagokból állanak; az ívmezóket itt-ott rozetták vagy paizsok díszítik. Némely késóbben épúlt elócsarnoknak és itt-ott az elóhajónak ablakai nagyobbak, sót egyiknek- másiknak gyakran meglehetós gazdag geometriai dísze van. Míg a most említett szerkezeti elemeken és a támasztó pilléreken tiszta csúcsíves formák szerepelnek, addig a netaláni egyéb építészeti, részben a román múvészettól kólcsónzótt tagoltság megórizte lényegileg byzanczi jellegét. Ilyenek a kupolaboltozat hevederpárkányai, melyek, valamint gyakran a külsó szegélypárkányok is, nyers téglaépítményú, ékalakú fogas rovátékúak; hasonló alakú lábazatok is találkoznak; továbbá fordúlnak eló gyóngén bemélyített sima ívek, karcsú, lapos vak-árkádok, félkoríves óvek, félkoríves fiilkékból alkotott óvek, emilyenek kivált az apsisok külsején és a laternán. Igen gyakori azonkivúl a pálczatag és pedig mint karcsú oszlopocskák, melyek a laterna belsejét meróleges mezókre osztják, vagy pedig hármasával gerinczet alkotnak. A pálczatag néha a laterna külsó sarkait, nemkülónben a vak- árkádok alkatát teszi szembetúnóbbé, a szegélypárkányt pedig vízirányosan két egyenló részre osztja. A kótélszerúleg csavart egyszerú pálczatag oszlopúl ritkán alkalmaztatik. Annál súrúbben fordúl eló, sót szinte typikus természetú az a díszítmény, mely a hármas pálczatagból akként alakúl, hogy a három pálcza egy darabig párvonalosan halad egymás mellett, azután, rendszerint váltakozva, jobbra, illetóleg balra csavarodik. Ez a kedvelt forma, melyet csomózott volutának nevezhetünk, majd szegélypárkány, majd hevederív, majd gerincz és pillér, sót vállkó gyanánt is alkalmaztatik. Byzanczi eredetét bizonyítja az, hogy nyomai mutatkoznak miniatur festményeken, továbbá az Athos hegyi templomokban levó forgatható támlákon, végúl Neumarkti Jánosnak XIV. század kozepéról való úti breviáriumában az egyik kezdó betún. Antik mintákhoz hasonlító párkányok, gyámok, zápalakú kis oszlopok, rozetták, korinthusi oszlopfók és hasonló részletek ritkábban fordúlnak eló; kis paizsok azonban nagyon gyakran szolgálnak a boltozat bordáinak, a gyámoknak és efiféle részleteknek díszítményeiúl. Egyebekben a formai gazdagság kiválóan a byzanczi ékítmények alkal- mazására szorítkozik, a mire példa Dragomirna kolostor templomának laternás kupolája, továbbá a Bisserika Trei-Jerarhi Jassyban, melynek külseje pazar, sót szertelen díszú. Említésre méltó a Suczawa melletti Zamka egykori