Seite - 443 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

443 kiewi, 1796. évi nyomtatvány öt nagy rézmetszettel; a Watra-Moldawitzá- ban levó evangelium Anna császárné ajándéka, s Moszkvában 1735-ben nyomatott. Lemberg (1665, stb.), Neamtz és Jassy (1702), stb. is említ- tetnek nyomtató helyekúl. Suczawában a XVII. század elsó felében már volt nyomda, Radautzban pedig Warlaam püspök idejében a XVIII. század kózepén. A rézmetszést Bukovinában nem gyakorolták a szóban forgó idó- ben, most sem gyakorolják; Suczawitza kolostorban a régi kómetszetú képek közt találkozik két franezia eredetú; ezek egyike Nagy Istvánt, másika Lupul Vazul vojvodát ábrázolja; egy harmadik Lembergben e század elején készúlt és Czernowitz akkori képét mutatja. A keleti egyházban, mely a képfaragást foltétlenúl kárhoztatta, míg a képüldózés után 842-ben tartott zsinaton a festészeti ábrázolást ismét meg- engedte, természetszerúen a festészet lett majdnem egyedúl uralkodóvá és derekasan fejlódótt, de a nélkül, bogy a tokéletesség legmagasabb fokát elérte volna. Akadályozta ebben egy felól paedagogiai czélja, más felól pedig széles korú díszító természete. Továbbá a múvész egyéniségét tetemesen korlátozta, a mennyiben a keleti egyház a festészeti ábrázolások tartalmára és egymás- utánjára nézve meglehetósen szigorú és ma is érvényben levó szabályokat állított fól. A festészet nevelói czéljánál fogva az egyházi szertartás szolgájává lett; az volt a fóladata, hogy az olvasni nem tudókkal — és ilyenek nagy számban voltak a nép, söt a szerzetesek közt is — közöljc az ó és az új testamentom legendáit, hogy az ájtatos hívók elé állítsa a vértanúk jó csele- kedeteit és szenvedéseit, az eretnekek és a gonoszok búneit és kegyetlenségeit, hogy az alázatos lelkeknek elbeszéljc a mennyország örömeit és a pokol kínjait. A szentek alakjai és a vallás torténetének jelenetei ezen ábrázolások- ban merev rendszerességben sorakoznak egymás mellé; valamint a biblia betúit, ezeket is néha egy vonás, vagy egy keskeny ékílményes szalag választja el egymástól. A falnak, valamint a boltozatnak minden legkisebb síkját, sót az ablakok és az ajtók bélletét is lefoglalja és az épúlet tagoltságát mind inkább-inkább számúzi ez a múvészet. A moldvai-byzanczi templomok külsejét is ellepik a festészeti ábrázolások. Sót a kolostor udvarát és a templom kornyékét is szent helylyé avatják a festmények, úgy, hogy a szerzetes akkor is szemlélódó elmélkedésének kórében marad, midön magános czellájának ablakán kitekint. A képek sorozata a templomnak úgy belsejében, mint a külsején is figyelmen kivúl hagyja az építészeti tagoltságot, sót a támasztó pilléreket és az ablakokat sem veszi számba. 5*