Seite - 447 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

447 a suczawai Dömötör templomnak, továbbá a radautzi, a badeutzi, a petroutzi, a parhoutzi, a dragomirnai és horeczai templomnak csak a belseje van kifestve. Az utóbbi templomok nehányának külsején is voltak festmények, de azokat vagy bemeszelték, vagy pedig leverték. Dragomirna kolostor templomának külsejét nem díszítik festmények ; e templom elócsarnokának kifestése is befejezetlen maradt az alapítónak idó elótti halála kôvetkeztében ; valószinú tehát, hogy külseje is ugyanezen okból maradt festetlenúl. A putnai, a solkai és még több templom falképei a késóbbi helyreállítások kôvetkeztében pusztúltak el. Miként Georgiában, azonképen Bukovinában is több templom falfestményeit a tatárok rongálták meg, vagy pusztították el. Ezek kôzé tartozik a watra-moldawitzai templom. A múvészekról, a kik e falképeket festették, nem tudunk semmi bizo- nyosat ; mindez ideig nem találkozott olyan festmény, mely múvész nevével lenne megjelölve. Csak a mondák foglalkoznak a falképek festöivel, így példáúl az a monda, mely Suczawitza kolostor templomának a festójéról szól : Hosszú keresés után találkozott egy avatott múvész ; azonban ez munka közben és pedig a templom külsejének festésekor lezuhant az állványról és menten meghalt, minek kôvetkeztében a templom külsejének kifestése félben hiaradt. Egy másik monda elóadja a watra-moldawitzai templom festójének szeren- csétlen végét, t. i. azt, hogy e festót Raresz Péter fejedelem lenyakaztatta. Ha azonban e festményeket ósszehasonlítjuk az Athos hegyi kolostorokbeli festményekkel, meggyözödünk, hogy ezek úgy tartalom, mint a sorozatok egymásutánja, az elóállítás részletei, meg a technikai kimunkálás tekinteté- ben egymással teljesen megegyezök. Az athosi festészetrôl „Az Athos hegyi festészet kézi könyve" czímú ismeretes munka nyújt tájékozást. E könyv a XVI. századból származhatik és valószinúleg Dionysios misés szerzetes és festö a szerzöje. A festészetben Manuel Panselinos XII. századi mester volt — mint szerényen mondja — utólérhetetlen mintaképe. A kézikonyvben foglalt ikonographiai meghatározások tôkéletesen illenek a moldvai-byzanczi templomi képekre, a miröl könnyen meggyözödünk, ha azon meghatáro- zásokat az egyes ábrázolásokkal, példáúl az utolsó itélet, Jakab álma, Abrahám vendégszeretete, stb. ábrázolásával egybevetjük. De a technikai kidolgozás is tôkéletesen megegyezik azzal, a mit e tekintetben a kézikônyv mond. Mindebbôl ônként következik, hogy a múvészek, a kik e képeket festették, vagy az athosi iskolában tanultak, vagy pedig — a mi valószinúbb — athosi szerzetesek vállalkoztak a bukovinai templomok kifestésére és ez alkalommal