Seite - 459 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

a katonasäg egesz zäszlöaljait hasznältäk erdöirtäsra; tcrjedelmes mocsarak szärittattak ki s az igy nyert tcrületekct reszint fölszäntottäk, reszint ret- mivelesre hasznaltak föl. A mezögazdasäg elöhaladäsa Asböth alatt a radautzi menes-uradalomban gyümölcsözö volt az egesz orszägra nezve, mert sok magänbirtokos vett peldät a radautzi gazdasägröl, s nemcsak a mezögazdasäg javitäsära, a tcrjedelmes mocsarak kiszäritäsära es a földek trägyäzäsära forditott gondot, hanem menesek alapitäsära is. Asböthnak 1838-ban bekövetkezett haläla utän, az ö nyomdokän haladva, Ambrosius Armin müködött mint jöszägigazgatö. A menesparancsnok, Hermann ezrcdes, a radautzi uradalomba a piros (tiroli) szarvasmarha fajtäval megvetette alapjät a jobb szarvasmarha tenyesztesnek, mint a milyen az addig Bukovinäban leginkäbb elterjedt darvas szörü podoliai pusztai fajta volt. Hermann ezredes es Ambrosius igazgatö sok erdemet szereztek a gyümölcs- tenyesztes apoläsa körül is. Az összes mezögazdasägi ällapotok gyökeres ätalaküläsat idezte elö a jobbägysägi viszonynak 1848 szeptember 7-en törtent megszüntetese. Ez legelöször is a latifundinmok birtokosainäl okozott erezhetö zavarokat; mert a robot alöl fölszabadiilt parasztsag a földesuraknak meg a legmagasabb napszam mellett is csaknem mindenütt megtagadta mindennemü munka teljesiteset. De meg nagyobb baj volt, hogy a parasztsag a nyert szabadsägot nem a mar korlätlan tulajdonäban levö föld jobb megmunkalasära forditotta, hanem megelegedett azzal, hogy csak annyit termeszszen, a mennyi a megelheteshez okvetetlenül szükseges volt. A nagybirtokosok a munkaerö hiänyän legelöször azzal igyekeztek segiteni, hogy idegen munkäsokat fogadtak, killönösen Galiczia nyugati reszeböl; de tökeik csekelysege miatt lassankent kenyszeritve ereztek magukat, hogy a földmivelest, különösen a szemtermesztest meg- szoritsak s a hizlaläs es szeszfözes kiterjeszteseben keressenek kärpötläst. Az allattartäsnak s a legtöbbnyire Oroszorszägböl es Moldvaböl bevitt szarvas- marha hizlalasänak terfoglaläsa annyiban a földmivelesnek is javära vält, hogy a nyert trägya a szäntöföldekre került s az evek sorän at örökös gabona- s különösen kukoriczatermesztes folytan kimerült es termeketlenne vält föld jobb karba helyeztetett. Az ötvenes evek elejen a mezögazdasägi körökben, kivält a nagy- birtokosoknäl elenk törekves nyilatkozott a haladäsra s az erdekközösseg helyes fölismerese mellett a kölcsönösseg erösebb erzete jutott ervenyre. Ennek köszöni letelet a meg ma is muködö gazdasägi egyesület, melyet 58*