Seite - 464 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

464 A Suczawa alsó folyásánál elterúló vidék kivételével, hol a kedvezóbb éghajlat mellett a nagy csóvú román tengeri is díszlik, a parasztok legtöbb- nyire apró csövü sárga tengerit vetnek, mely szinte külön bukovinai tengeri fajjá lett, a nagybirtokosok pedig egy igen kis csövü tengerit termesztenek, az úgy nevezett cinquantint. E két fajta korábban és biztosabban érik, mint a nagy csövü román tengeri, de sokkal kisebb termést ád. A tengerit mindenütt tágas sorokban vetik már csak azért is, mcrt a földet nem egyedúl tengeri foglalja el, hanem, mint már említettük, bab, kender és tök is, melyek többnyire gazdag melléktermést adnak. A zöld tengerit takarmánynak Bukovinában, mondhatni, egyáltalán nem használják. A sok kézi munka miatt, melyet a tengeritermesztés, a kétszeri kapálás, szárvágás, fosztás alkalmával kiván, s mert a nyári hónapokban, mivel a bel- földi munkások Oroszországba és Romániába járnak, hol jobban fizetik öket, rendesen nagy a hiány a munkaeröben: a latifundiumok birtokosai és bérlói, kik tengerivel nagy terúleteket vetnek be, a tengeriföldeket megmunkálásra a termés harmadáért kisbirtokosoknak és zselléreknek adják ki, vagy pedig a tavaszszal, nyáron és ószszel teljesítendó munkáknak bizonyos terúleten szakmányban való végzéseért, a téli hónapokban, midón a parasztság pénzben meg van szorúlva, elóleget adnak. A munkaadásnak amaz a módja az ország éjszaki részében a Dnieszter fensíkján és a Prnth volgyében, emez pedig a tartomány többi részeiben szokásos. Minthogy e szakmánymunkáknál, melyek gyakran az árpa- és zab- termesztésnél is elófordúlnak, az illetó táblákat évról-évre részekre kell mérni, hogy minden munkásnak ki lehessen osztani az általa megmunkálandó terú- letet, nem érdektelen megismernünk e fólmérés és foldmérték módját és mivoltát, mely úgy Bukovinában, mint Romániában beláthatatlan idó óta divatozik, melynek segélyével a legtanúlatlanabb, az összcadäshoz és szorzás- hoz nem értó mezei munkás is meglehetós pontossággal fólmérheti még a szabálytalanúl határolt földdarabokat is. Az említett szokásos terúletmérték az úgy nevezett „ falcse", mely nem mint minden más terúletmérték, négyzet-, hanem szalagmérték. A „falcse" egy négy „prasina" széles és nyolczvan prasina hosszú földszalag. (Egy prasina 3 bécsi öl.) Négy prasina szélesség mellett a hosszaság nyolczvanad részét „mezei prasinának" nevezik, a mely tulajdonképen négy négyzetprasina terúlet, vagyis 36 négyzet-ól, igy a „falcse" 2.880 négyzet-ól terúlettel egyenló. Minden nagyobb földdarabot tehát négy prasina szélességú szalagokra hasítanak, s e szalagoknak folytatólag