Seite - 475 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

475 A monarchia két államának dualisztikus külónállása óta a radautzi állami ménesnek más föladatok jutottak, mint amaz idôpontig. Az ezen intézetbôl l869-ig Galicziába, Bukovinába és Magyarországba beosztott fedezó mének többnyire a konnyú arab, vagy az angol-arab fajtához tartoztak, míg a nyugati tartományokat a nehéz félvér-fajtákkal a mostani magyar kir. mezóhegyesi állami mènes látta el. E kórúlményeknek megfelelôleg a jelenlegi tenyésztés nem egységes. Radautz most már ép úgy úzi a nemes kôzép nehéz és konnyú angol és arab hátas és hámos ló tenyésztését, mint a tiszta tenyésztést a lipizai és hucul fajtának egy-egy kis tôrzsével. A ménesnek minden év november l-ére megállapított maximális lóállo- mánya a gazdasági és használati lovakkal együtt 1.258 darab. Ugy az anyakanezák, mint a nem és évjárat szerint beosztott csikók a téli hónapok alatt falazott, hosszú és megfeleló széles istállókban helyeztet- nek el, hol többnyire szabadon mozoghatnak. Az istálló elótt tágas kifútóhely van, melyet akolnak is neveznek. A tavaszi hónapokban a szénakészlet mennyisége szerint az idósebb csikókat a hegyek közt fekvó ménestelepekre terelik. Mihelyt a hegyi állomá- sokon elég a legeló, a csikótlan anyakanezák, továbbá a három éves kaneza-, s a három és két éves méncsikók egész Luezináig nyomúlnak elóre. A luczinai ménesállomás a Kárpátok közt fekszik, 101 kilométernyire Radautztól. Tartósan esós és hideg idóben a lovakat a számukra kijelólt istállókba hajtják, míg kedvezó idóben éjjel-nappal künn a szabadban vannak; a ménesre lovas csikósok vigyáznak. Hogy a ménest a kurta nyelú, hosszú és nehéz karikás ostorral (úgy nevezett harapnikkal) ellátott s kutyáktól követett csikósok miként kisérik, vezetik és tartják rendben, arról megkozelító képet nyújtott a radautzi mènes kiállítása 1890 augusztus 9-tôl 13-ig a béesi mezó- gazdasági és erdészeti kiállítás alkalmával. Megkapó látványúl szolgálnak az egyes ménesosztályok, midón óket távoli legelóikról a ménesállomás kôzelében fekvó úgy nevezett sózótérre hajtják. Egyik mènes alig túnik el az erdóben, már megjelenik a másik, majd kényelmes, nyugodt járással, majd szilajan vágtatva, játszva, kergetódzve, a mi különösen a méncsikóknál fordúl eló. Ha a mènes valamely okból, hirtelen zivatartól, vagy ragadozó állattól, medvétól, farkastól megriad, a csikósra nézve nem kónnyú és nem veszélytelen föladat a gondjaira bízott 100, vagy több lóból álló csapatot összetartani. 60*