Seite - 477 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

477 pusztai fajtähoz tartozö hosszü szarvü, darvas szörü marha volt leginkabb elterjedve; a hegy videkeken mind mäig a rövid szarvü, barna.es szürke marhät tenyesztik, minöt a nyugati alpesi videkeken, Vorarlbergben, ejszaki es nyugati Tirolban talälunk, csakhogy Bukovinäban a sanyarü tartas, hiänyos äpoläs es az eghajlat kedvezötlen volta következteben a fejlödesben hatra- maradva. A szines es pedig vörös szinü szarvasmarhät (a meg most is talälhatö esekely maradväny utän itelve, Zillerthalit) e szäzad harminczas eveiben a radautzi menesbirtok gazdasägäba vittek be, s onnan terjedt el Radautz kör- nyeken es a nemet telepeseknel. A nagybirtokosok, föleg a kotzmani es storozynetzi kerületbe hollandi marhät honositottak ät, melyböl nemi marad- väny meg most is van. A szürke marhät leginkäbb Del-Oroszorszägböl es Moldväböl vittek be, sok fiatal marhät fölnevelesre es sok marhät hizlaläsra. Noha a hatäron mindket orszäg feie vesztegintezet ällott fönn, Bukovina marhaällomänyät evröl-evre süjtotta többe-kevesbbe a marhavesz; s mint- hogy a szarvasmarhät Bessaräbiäban es Moldväban aränylag olcsön lehetett venni, a marhavesz pedig a belföldi marhaällomänyt folyväst veszelyeztette: magäban a tartomänyban a tulajdonkepeni szarvasmarhatenyesztes nem lätszott eleg jövedelmezönek. Ezek voltak legföbb okai, hogy inkäbb foglal- koztak külföldröl szerzett marha fölnevelesevel es hizlalässal, mint magäval a tenyesztessel. Lassankent azonban kezdtek belätni, hogy a darvas szörü pusztai marha, noha kevessel megelegedö, az eghajlat mostohasäga iränt ellenäliö, mint igavonö jöszäg pedig kitartö, lassü fejlödese miatt nem valö a bukovinai gazdänak. A hetvenes evek elejen rä is tertek, hogy benn a tartomänyban kell a tenyesztest emelni, es pedig valamely jobb s nemesebb fajta tenyeszteset. Az elsö kiserletek az orszägos gazdasägi egyesületböl indültak ki, mely a földmivelesi miniszterium ältal ällami segely fölhasznäläsäval egyes köz- segeknek apaällatokat adott, reszint mürzthaliakat, reszint bernieket, reszint pinzgauiakat. Az eredmeny többnyire igen kedvezö volt; a szürke belföldi marhänak a mürzthalival, kesöbb a bernivel es pinzgauival valö keresztezese bevält, s oly videkeken, a hol evek sorän ät ilyen bika volt, a szürke pusztai marha lassankent kiszorült, s meg a parasztsäg is, mely kezdetben hallani sem akart röla, hogy a szürke marhäröl lemondjon, megszerette a szines es tarka marhät, s tenyesztesehez kedvet kapott. A helyzet gyökeresen megvältozott 1882-ben, az Oroszorszäg es Romänia feie fölällitott hatärzär folytän.