Seite - 479 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

479 gazdâk sajât tapasztalata, hogy a fôldmivelés magâban, a gabonânak mai ara mellett teljességgel nem jôvedelmezô, mâs részt a szarvasmarhatenyésztés emelésére irânyûlô tôrvényhozâsnak azon rendelkezése, hogy a bikâkat tenyész- igazolvânynyal kell ellâtni és hasznâlni, a kôzségek kellô szâmu bikâkat kötelesek tartani, hogy tôrzsgulya-tenyészintézeteket és tenyészâllomâsokat kell létesiteni s azokat segélyezni. A kisbirtokosok szarvasmarhatenyésztésénél a fôérdek az ökrökre irânyûl, mert a kisgazdâk a legtöbb esetben a bikaborjûkat, melyekbôl esetleg jö bika vâlnék, inkâbb kiherélik, hogysem bikâvâ nevelnék. Az istâllôk, az âpolâs, a gondozâs, a takarmânyozâs a kisgazdâk tôbbségénél még mindig nagyon hiânyos. A hegyvidéki paraszt barmât télen ât is a szabadban tartja ; az istâllôzâs és takarmânyozâs nyâron ât a kisgazdânâl egyâltalân nem szokâsos s a baromâllomâny nagy részét nyâron a siksâgrôl a havasokra hajtjâk. A marha többnyire tavasztöl késô ôszig egész nap a kôzségi legelôn van, hol sovâny tâplâlékât keresi. Ez a minden tôrvényes tilalmak ellenére még mindig meglevô szabad legeltetés, hol mindenféle faju és korû s mindkét nembeli marhâk, tehenek, iiszôk, bikaborjtik gyermekek elégtelen felügyelete alatt zavarjâk egymâst, a szarvasmarhatenyésztés gyorsabb fejlôdésének egyik akadâlya. A paraszt a jö anyaâllattal is arânylag keveset tôrôdik, korânt sines irânta annyi figyelemmel, mint a mennyit megérdemelne, s ha valamit mégis megbecsûl, az a bika. A tejgazdasâg csak a vârosok szomszédsâgâban és a német telepeseknél szokâsos, kik a kereskedelem szâmâra vajat készitenek ; a falusi népesség a nyert tejet többnyire csalâdjâban fogyasztja el. A sertés-idstàs és tenyésztés Bukovinâban igen tetemes és âltalânosan el van terjedve. A czernowitzi, kotzmani, szerethi, suczawai és radautzi keruletek- ben a kisgazdâk a sertéstenyésztést nagyon élénken ûzik ; a sertéstulajdonosok 92 szâzaléka 2—5 darabot tart. Minthogy a kereskedôk a nyugati tarto- mânyokba valö kivitel czéljâbôl sok sertést ôsszevâsârolnak, a kereskedôk a tartomânyt bejârjâk, a tenyésztôket fölkeresik, âllatjaikat ôsszevâsâroljâk ; a sertéstenyésztés a kisgazdasâgokra nézve jutalmazô s nem csekély jöve- delemforrâs. A sertésâllomâny folyvâst emelkedôben van; 1890-ben 131.783 darabra rùgott. A korâbban âltalânosan elterjedt nagy magyar és kondor- szôrû moldvai sertést, mely lassû fejlôdése miatt a megvâltozott gazdasâgi âllapotokba tôbbé nem illik bele, a siksâgon és azokban a kerületekben, hol a sertéstenyésztést gondosabban uzik, külföldröl szerzett angol sertésfajtâk,