Seite - 484 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

484 Czernowitz, Kotzman, Szereth és Suczawa kerúleteiben, meg a Storozynetz és Wiznitz kerúletek egy részén. A sikföldi erdóségekben a bükk az uralkodó fanem, mely itt tiszta erdö- részeket alkot; de az elóhegységekben a tiszta bükkösök már háttérbe szorúl- nak a bükk és jegenyefenyú által alkotott elegyes erdótenyészet mellett, e hegységekben pedig a fenyúfélék válnak uralkodókká s itt a jegenye- és lúczfenyú elegyes csoportjait a magasabb vidékeken tiszta lúczosok váltják föl. A bükk azonban csoportosan vagy egyesével még a magas hegységben is elófordúl s 1.400 méter absolut magasságig fölhatol. A jegenyefenyú egészen a bükkel tart lépést; egyesével ez is fölhatol a lúcz regiójának legmagasabb pontjáig; azonban tulajdonképeni termóhelye az elóhegységekben van, melynek fóként bükkel és lúczfenyúvel elegyesen fó fanemét teszi. Az említett fanemek mellett különösen a gyertyán érdemel említést, mely kisebb mennyiségben a bükkel és tölgygyel elegyedve majdnem vala- mennyi lomberdóben elófordúl, kivált a hol évszázadokkal ezelött ä tölgy volt az uralkodó fanem, s hol most épen ellenkezóleg a gyertyán van nagyobb számban elteijedve. Kevéssel ezelött, részint tiszta erdórészeket alkotva, részint a tölgygyel elegyedve a kóris is nagy mennyiségben fordúlt eló, hasonlóképen a juhar és szilfa is, mely utóbbiak az üde és korhadékban dús talajokon majdnem mindenütt mellé szegódtek a bükknek. Az erdeifenyú a kimpolungi, radaützi és wiznitzi kerúletekben részint elegyúletlenúl, részint más fanemek közt elszórtan fordúl eló; a vörösfenyüt is ott lehet találni egyesével, vagy csoportosan majdnem mindenik kerúletben; ezt a fanemet azonban, a hol csak elöjön, mindenütt mesterségesen telepí- tették meg a korábbi évtizedek alatt. A fölsorolt fanemeken kivúl elöjönnek még a következök: a nyír. fóként a leégett terúleteken s a felújítás alatt lévó vágásokban, melyeket szélhordta magvai ellepnek; az éger és fúz a patak- és folyópartokon tenyészik töme- gesen, egyebütt egyesével és csoportosan elszórva; a nyár, kecskefúz és mogyoró leginkább a fiatalosokban; a torpefenyú és a havasi éger a tenyészet felsó határán. Itt-ott egy-egy tiszafa is található, mely pedig, mint a helyen- ként látható törzsek mutatják, a korábbi idókben meglehetósen nagy szám- ban fordúlt eló és nagyra (45 centiméter vastagra) megnótt. Kipusztúlását nem annyira annak kell folróni, hogy fája ipari fóldolgozásra különösen alkalmas, mint inkább annak, hogy lombozata a marhákra, melyek levelein