Seite - 485 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

485 nyalánkodtak, mérgezó hatással volt, s e miatt az állattenyésztéssel foglalkozó nép és a pásztorok valósággal hadat üzentek ellene s mindenütt, a hol csak találták, kivagdalták. A fák tenyészete általában véve igen buja, s a jó záródásban felnóve- kedett fák törzse rendkivúl magas, vaskos és egészen egyenes. A legerósebb és leghosszabb tórzseket a kimpolungi kerúlet erdóségei szolgáltatják, melyek- ben a 40—60 méter magas és alúl 1.0—1.80 méter vastag fák épen nem tartoznak a ritkaságok kôzé. A bükk is kiválik tôrzsének magasságával (16—24 méter) és fájának hasadékonyságával. Annak kôvetkeztében, hogy a rendszeres erdógazdaság Bukovinában csak mintegy ót évtizeddel ezelótt vette kezdetét, az erdók legnagyobb része vágható állapotban van, a mi az erdók rendszeres használatának olyatén szabályozását, mint a húzamos gazdálkodás kivánja, megnehezíti. Az elóhegységbeli és a magas hegységi tóbbi terúleteken, melyek már hosszabb idó óta használat alatt állanak, a hajdani hamuégetés, hasított faárúk termelése, valamint a fáknak oly czélból való kivágása, hogy lombozatuk a kecskéknek és juhoknak táplálékúl szolgáljon, s más efféle kiméletlen hasz- nálatok az erdók állapotát nagyon megrontották, úgy, hogy ezekben egyelóre alig lehet szó fatermelésról, kivált ha azt is számításba veszszük, hogy ezeken a terúleteken az erdóégesek, irtások és a korlátlan legeltetés miatt az újra beerdósúlésnek alapfôltételei mind hiányzanak. A talaj jó termóereje s a tetemes fakészlet daczára a jelenlegi erdóterú- letek évi fatermését, illetóleg a fa tômegének gyarapodásál hektáronként átlag 3.6 kóbméterre lehet tenni, vagyis egészben véve évi 1,612.321 kôbméterre. A korábbi idókben, mikor az erdók birtoklása rendezetlen volt, mindenki szabad tulajdonnak tekintette azokat és faszükségletét onnan fedezte, a hol érte. Csak 1776-ban adatott ki Bukovinára nézve az elsó erdórendtartás. Az erdókezelésnek némi rendszerbe foglalása csak 1792-ben vette kezdetét. Alapúl az ú. n. terúlet szerinti vágás-osztást választották, melynél az évente kihasználható vágásterúlet nagyságának kiszámítása csupán az erdó kiterjedésének és a vághatóság korának figyelembe vételével tórténik. Egyes erdókben, melyek fatermése értékesíthetó volt, el is készítették ezen az alapon a gazdálkodás tervét. A magántulajdonúl bírt erdók ellenben úgy a védelem, valamint az ápolás tekintetében rosz bánásmódban részesúltek, úgy, hogy a politikai hatóság 1818-ban és 1838-ban képzett erdótisztek alkalmazását kivánó rendeleteket adott ki. Mindemellett a legtóbb erdóben