Seite - 487 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

487 A mesterséges ûjra erdôsitésnél a siksâgi erdôkben a tôlgyet, elegyes erdôknél a bQkkôt vâlasztjâk fô fanemûl. Ellenben a hegységi erdôkben a lûcz- és jegenyefenyunek adnak elsôbbséget, mig a bukkôt lehetôségig vissza- nyomjâk. Az emlitett fô fanemeken kivul alkalmas termôhelyeken tért enged- nek az erdeifenyunek, vôrôsfenyunek, kôrisnek, szilnek és jubarnak ¡s. A mi a fa értékesitését illeti, az Bukovinâban a vallâs-alapitvânynâl (1786-ban) kezdôdôtt olyképen, hogy a jobbâgyok 24 krajczâr lefizetésével A putnai kolostor gôzfurésze. jogot szereztek arra, hogy épitô és tûzi fâval az alapitvânyi erdôkbôl lâthassâk el magukat. Nagyobb mértéku lett a fa értékesitése mâr 1803-ban az ûveg- hutâk létesitése kôvetkeztében, a milyenek Krasna-Ilskiben és Krasna-Putnân, késôbb Karlsbergen és Fûrstenthalban, illetôleg Neuhiittén és Czudynban keletkeztek. Ugyanakkor induit meg az ôsszes vallâs-alapitvânyi és magân erdôkben a hamuzsirfôzés, és a fât nem sokâra oly sokféleképen hasznosi- tottâk, hogy az erdôk àllomânya mâr-mâr veszélyben forgott s az évi vâgâs mennyisége igen megapadt. A tarolâs azutân csak a honi fogyasztâsra szûk- séges épitô és szerszâmfa, hasitott àrûk és tuzifa termelésére szoritkozott, a legelsô furész pedig 1816-ban àllittatott fol.