Seite - 490 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

490 haszonnal értékesíteni nem lehet, mert a túzifa fogyasztása sokkal csekélyebb, hogysem a nagyobbára igen vén bükkösök fölhalmozott fakészletének értéke- sítésére számítani lehetne. A bukovinai lakosok kózúl csak a hegyvidéki rutének, az ú. n. huculok adják magukat egészen favágásra és tutajozásra. Kivéve a rövid ideig tartó tavaszi mezei munkát és a nyári aratás idejét, a hucul az egész éven át favágással, fafoldolgozással, a rönkök és szálfák szállításával foglalkozik. A síkságok népe csupán a túzifa vágásához szolgáltat munkásokat. A hucul ügyes és szorgalmas, mindamellett kevéssel beérô és az idójárás viszontagságaihoz megedzett erdei munkás; kint az erdón, hasítványokból kezdedegesen osszetákolt kunyhóban (kolibában) lakik s évhosszant napról- napra a kukoriczalisztból készített mamaligán él. Hébe-hóba egy-egy falat hús, gyakrabban egy-egy ital pálinka s munkaközben egy-egy pipadohány mindaz, a mire egy ilyen famunkásnak szüksége van. A fontosabb erdei mellékhaszonvételek : a legeltetés, cserkéreghántás, makkoltatás, kôfejtés és a vadászat. A gyantaszedéssel szintén kisérletet tettek ugyan, de mivel nem járt kedvezô eredménynyel, abbahagyták. Az elsorolt mellékhaszonvételek kózúl említésre méltó értéke csak a legeltetésnek van; ez a haszonvétel évente hektáronként 6 —15 krajczárt jövedelmez. A lúczkéreghántást cserzés czéljára a korábbi idókben az erdó- gazdaságra nézve igen káros módon gyakorolták, a mennyiben 40—60 éves erdôrészeket taroltak le e végre; a törzseket lehántották s magát a fát vagy fólgyújtották, vagy a vágásterúleten elkorhadni hagyták. A kéreghántásnak ezt a módját azonban már elhagyták, s csak a rendes évi vágásterúleteken a fák letarolásakor gyakorolják. Abbahagyták már a hamuzsírfózést, illetóleg a fának ily czélból való folégetését is, mert ez a haszonvétel a faárak emel- kedése miatt nem hajt elég jövedelmet. A makkoltatás csak idószakonként, makktermô években ad hasznot a síksági és az elóhegységi bükkösökben. Famagvakat csupán erdósítési czélokra gyújtenek, s kivéve a vallás-alapít- ványi erdókból a nyugati állami erdök számára szállított lúczfenyúmagot, a magvaknak nincs is kelete. Nagyobb fontossága van a mészkó és épúletkó fejtésének, mert amaz mészégetésre és czementkészítésre, emez pedig kófaragó munkára igen alkalmas. A vadászat csak rövid idó óta hajt némi jövedelmet, a mióta ugyanis a Suczawa vôlgyében és a Moldawitza-völgy felsö részén levó vadászterúletekért, melyekben nagy vad is tanyázik, a külföldi vadászok nagyobb bérôsszegeket fizetnek.