Seite - 498 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

498 A kaczikai sóbányák. — Bukovinának Ausztriához való csatolása után az állami kormány, mint mar említettük, csakhamar megkezdte a tartomány sótelepeinek és sósforrásainak kiaknázását. Még pedig legelóbb is azért, hogy a lakosságnak ebbeli szükségletét legyen miból fedezni ; másodsorban pedig azért, hogy a kormány mentúl jobban elejét vehesse a Moldva felól úzótt sócsempészetnek. De a termelés egyelóre esak a természetes sósforrásokból nyerhetó só kifózésére szorítkozott. E sósforrások szaporább kimeríthetése ezéljából sekély, kútszerú aknákat ástak, és egy ilyen akna ásása közben bukkantak 1790 táján a kaczikai sótelepre annak legszélsó keleti határán. Kaczika helység, Bukovinának ez idö szerint egyetlen kó- és fótt-só telepe, a gurahumorai kózigazgatási kerúletben, a hatna-kimpolungi helyi- érdekú vasút mellett fekszik egy katlan alakú kies völgyben, melynek csak kelet felól van egy keskeny bejárata. Föld alatti kincseinek fólfedezésekor Kaczika, a mely akkoriban Felsó-Pertestie kózséghez tartozott, még csak néhány nyomorúságos pásztorkunyhóból állott. Ma pedig takaros mezóváros, melynek csinos és szilárdan épúlt házai a lakosság jóllétéról tanúskodnak. Az itteni sótelep fólfedezése után az állami kormányzat azonnal meg- kezdte azok szabályszerú bányászati kiaknázását. Czélszerú fúrások által megállapították a sótelep terjedelmét és vastagságát, s minthogy e kutatások eredménye kedvezó volt, a szükséges építkezésekhez láttak. Mindenekelótt a kósó kiaknázását vették munkába, csupán utóbb kezdtek el sót fózni, még pedig eleinte igen kezdetleges módon. A sótelepbe egymástól bizonyos távol- ságra két egyenlótlen mélységú aknát fúrtak, a melyeket alúl a telepen át rézsútosan húzódó tárnával, az ú. n. kózlekedó úttal kótóttek óssze. Ennek- utána a sekélyebb aknába fólúlról édes vizet vezettek, a mely alúl sóval telúlt meg. A mélyebb aknában továbbá kelló magasságban, de még a víztúkór színe alatt farostélyt állítottak fól, arra óntótték kilúgozás végett az aknában lent kifejtett tisztátalan sódarabokat. Az ilyenformán nyert sósvizet aztán hengerekre csavarodó kótelú kútvódrókkel merítettek ki s csóveken az aknák tószomszédságában lévó fózóházba vezették. A víz elpárologtatása függó (12 láb hosszú, 6 láb széles és 1 lábnyi mélységú) üstókben tórtént; a kifózótt sót pedig 1 */a bécsi fontnyi súlyú darabokban nyilt túzón szikkasztották ki s ily alakban juttatták forgalomba. Ebben a fólótte kezdetleges állapotban volt a sótermelés még a folyó század elején. A termelés csekély is volt és ezenfólúl még gyakran pangott a kivált forró nyári idóben ismétlódó vízhiány miatt is. Ehhezképest a só