Seite - 502 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

502 benyi vasgyárak további fejlesztéséhez kellô kôltséget. Manz Jakobenybea egy második magas-pestet és négy újabb hámort épített, továbbá megvette a bouli és eisenaui hámorokat is. A kirlibabai ólom- és ezüstbányák dûs termése azonban csak 1820-ig tartott. Ettôl az idötöl fogva a dûs érczek apadni kezdtek, s a vállalat hol még némi fölösleggel, hol pedig már veszteséggel is dolgozott, 1840-ig azonban egészben véve még mindig megtérítette a rá fordított kôltséget. De már 1841 és 1859 kôzôtti idôkôzben 132.992 forintnyi tetemes ôsszeget nyelt el, míg végre az utóbb emlitett évben teljesen abba kellett hagyni. Mindazáltal néhány éven át még hû maradt a szerencse a Manz családhoz. Epen az idô tájt, mikor a kirlibabai bányák jövedelme csökkenni kezdett, 1821-ben szerezte meg Manz az állam-kincslártól a poîorittai réz- bányát. A kormány ugyanis megkezdette az ott lelt rézércz-telepek kiakná- zását. De a nyert érczek nem voltak elég dúsak, a jôvedelem csekélynek mutatkozott s így a kormány a bánya eladására határozta el magát. Manz megvásárolta, és már 1823-ban igen dûs rézércz-erekre sikerúlt bukkannia, s így a bánya jövedelme rövid idô múltával nemcsak a vételárt fedezte, hanem harmincz éven át évi 30—80 ezer forintnyi tiszta hasznot is szolgál- tatott. Manzot rézbányáinak e szép jövedelme abba a helyzetbe juttatta, hogy nem csupán a kirlibabai ezüst- és ólombányáknál szenvedett kárát volt miböl pótolnia, hanem még a jakobenyi vasgyárat is kibóvíthette s a negyvenes években összes bánya-vállalatai még a legszebb virágzásnak örvendettek. Külónféle bányáiban és kohóiban foglalkoztatott munkásainak száma ez idóben 1.500—2.000 fóre rúgott. Ettôl fogva azonban fordúlt a koczka. A kirlibabai ólom- és ezüstbányák, mint emlitettük, óriási összegeket nyeltek el. E veszteségekhez járúltak külón- féle elhibázott befektetések a vashámorok, magas-kemenczék és hengerlók folszerelésénél, melyek ezrekbe kerúltek és csak kevés hasznot hajtottak. Mikor aztán 1855-ben az addig gazdag rézércz-erek Pozorittában kimerúltek s e bányák számlája, a melyek 1854-ben még 61.044 forintnyi tiszta hasznot hajtottak, 1855-ben már 21.220 forintnyi veszteséggel záródott: ezzel a Manz család sorsa lejtóre kerúlt. Külónféle vállalatait ugyan egyideig még folytatta, de 1862-ben már nem volt mit tennie, mint hogy csödöt (illetóleg a hitelezókkel való kiegyezkedést) kérjen maga eilen. Ez a kiegyezkedési eljárás 1870-ig húzódott s azzal ért véget, hogy a bukovinai görög-keleti vallásalap, mint legnagyobb hitelezó, már csak azért is, hogy a bányavállala-