Seite - 506 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

506 ugyancsak az Arszitza hegy tetején hatalmas telepu tiszta barnakôvet (man- gant) fedezett fol, a melybôl fâradhatatlan igyekezetével s kivâlt e czélra tôbbszôr tett nagyobb utazâsaival sikerûlt mâr 1873-ban jôkora mennyi- séget a vilâgpiaczra juttatnia. A becses mangan-érczet a nevezett helyen fôldszinti muveléssel fejtik, minthogy majdnem az egész hegycsûcs egy nagy barnakô és barnavaskô-telep. Az eljârâs abbôl âll, hogy télen a mun- kâsoknak a zord idô elleni védelmére rôvid târnâkat vâjnak a hegybe, nyâron pedig lehordjâk a kôzetnek e târnâk, vagy folyôsôk kôzôtti részeit. Az igy fejtett barnakôvet Walter igazgatâsa idején szekereken hordtâk le a hegyrôl Jakobenybe s ott kézimunkâval osztâlyoztâk a kùlônféle minôségû kôveket a munkâsnôk. Az igy osztâlyozott kûlônbôzô barnakô-fajok tovâbbi elszâllitâsa is tengelyen tôrtént; csekélyebb résztik még ma is igy kerul Erdélybe, jôval nagyobb részùk pedig 1888-ig Hatnâra (a czernowitz- suezawai vasut âllomâsâra), vagy egészen Suezawâig. A bukovinai helyi- érdeku vasut, nevezetesen a hatna-kimpolungi vonal megnyilta ôta (1888) pedig a barnakô szâllitâsa tetemesen kônnyebbé lett, minthogy most mâr Jakobenybôl csak Kimpolungig kell kocsin szâllitani. Fôkép e barnakô-telep fôltârâsânak kôszônhetô, hogy a vallâsalap ôsszes bânya- és kohôvâllalatai egészben annyira-mennyire mégis csak jôvedelmeznek s hogy igy nem kellett ôket egészen abbahagyni. A pozorittai rézbânyât még ma is jobbâra csak a jobb jôvô reményében mivelik. Mint mâr emlitettûk, ezeket a hajdan gazdag rézércz-telepeket mâr 1855-ben kiaknâztâk s mâr a Manz csalâd csak nagy âldozatok és veszteségek ârân tartotta fônn ôket. De azért Walter fô-bânyatanâcsos sem akarta e bânyâkat abbahagyni, minthogy meggyôzôdése szerint elôbb-utôbb megint gazdagabb ereknek kell elôbukkanniok. Jôllehet szerényebb mértékben ugyan, de azért folytatta a rézerek aknâzâsât, a mi azonban ilyenformân csak kevés érczet szolgâltatott. Walter azonban e bânyâban a réz mellett bôséges kén- kova-telepeket lelt, a melyek értékesitése czéljâbôl Pozorittâban egy nagy kénsavgyâr fôlâllitâsât tervezte. De minthogy az ennek berendezésére kellô ôsszeg kôrûlbelûl egy milliô forintra rugott volna, ekkora ôsszegnek pedig egy mégis csak koczkâzattal jârô vâllalatba befektetését a kormâny, mint a gôrôg-keleti vallâsalap vagyonânak kezelôje, nem tartotta megengedhetônek : e gyâr a vallâsalap kôltségén és annak szâmlâjâra nem volt létesithetô. Ekkor Walter abban fâradozott, hogy e czélra részvénytârsasâgot alapitson s e szândékkal még 1890 nyarân is tett egy nagyobb ûtat, hogy tervének a nagy