Seite - 511 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

511 folyamán bevándorlott zsidók hozzák be — a népesség elég nagy kárára — a pálinkaégetést. A fold népe, a mely általában a múveltség igen alacsony fokán állott, a maga szerény ruházati szilkségleteit és egyéb használati tárgyait jórészt házilag készítette. A gyakori háborúk, melyek Sándor vajda halála után Moldva- országot egyre-másra pusztították, az addig fáradságosan ápolt kozgazda- sági állapotokat nem engedték teljes fólvirágzásra jutni. A tórók fónhatóság harmadfél évszázada alatt a gazdasági élet régibb vívmányai néhány csekély maradvány kivételével jóformán mind elsorvadtak. A hajdan oly vlrágzó városok megint nyomorúságos falukká zsugorodtak óssze. A lakosság, melyet fejedelmei és elúljárói, a starosták, minden kigondolható adóval sarczoltak, lassanként elhanyagolta a fbldmívelést, pusztán a maga mind csekélyebb szük- ségleteinek az ellátására szorítkozott s ezt majdnem csupán a nomád módra úzótt állattenyésztés útján fódózte, minek kovetkeztében teljesen elvadúlt. A még megmaradt három-négy úgy nevezett „város"-ban is elpusztúlt a hajdani jóllétnek majdnem minden nyoma. Csak a zsidók és órmények foly- tattak még némi csekély kereskedést, marhát, nyers bóróket, faggyút s egyéb állati termékeket szállítván Boroszlóba, Galicziába és Konstantinápolyba. Cserében ugyanók szerezték be külfoldról a bojárok és kóznemesek csekély szükségleteit : prémeket Oroszországból, bórárúkat Galicziából, fegyvereket és rézedényeket, minókkel a nemesség és papság a drágább ezüstnemú helyett ez idóben élt, Tórókországból, ugyanonnan és Magyarországból meg Stiriából a vasárúkat, üvegnemút Galicziából, ruhaszóveteket pedig Frankfurtból és Lipcséból. Iparnak a néhány nyomorúságos maimón kivúl semmi nyoma. Fúrészmalmot az erdókben annyira bóvelkedó országban ekkoriban egyetlen- egyet sem találunk, s a deszkákat nagy ügyel-bajjal hasgatva csinálták a fatórzsekból. A városi kézmívesség is kihalt. Sok falunak csak fóldúlt s leégett romhalmaza maradt meg. A kózlekedés keserves volt s az országútak a legsiralmasabb állapotban. Az erdók rengetegeiben haramiák és farkasok tanyáztak, s mocsarak és morotvák nagy terúleteket tettek járhatatlanokká. Midón 1762-ben Porter angol kóvet beútazta a tartományt, Gura-Molnitza és Czernowitz kózótt egy kiáradt patak hordalékában elakadt a kocsija, s csak a kózeli falvakból kerített ókrókkel lehetett nagy nehezen kivontatni, hogy útját megint folytathassa. Czernowitzban az angol diplomatának két álló hétig kellett vesztegelnie, mivel a hosszas esózés miatt fólázott útakon teljes lehetetlenség volt tovább jutnia.