Seite - 518 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

518 fejlesztésére, a kôzlekedés tovâbbi kiterjesztésére és a szomszédos orszâgokkal valô szabâlyozott kereskedelmi ôsszekôttetések léiesitésére vonatkozô indit- vànyait. S ha mai napsâg az osztrâk birodalom legifjabb tartomânya szâmba- vehetô eredményeket mutathat fôl az anyagi gyarapodâs terén, az nem csekély mértékben a kamara buzgô kezdeményezésének kôszônhetô, mely napjainkban is teljes komolysâggal és lelkiismeretességgel tôlti be hivatâsât. A kamara tevékenysége, a Magyarorszâg felé fônnâllott vâmsorompô megszuntetése, a német vâmegyesûlettel valô kereskedelmi szerzôdés, a tilalmi rendszerrel valô szakitâs, a hitelintézetek alakulâsa, Czernowitznak, a tarto- mâny fôvârosânak az eurôpai vasûthâlôzatba valô bevonâsa, az Oroszorszâggal (1860) és Româniâval (1878) kôtôtt kereskedelmi szerzôdés, nemkillônben a reâliskolâk és ipariskolâk szervezése, mindez egyûtt véve nem csekély mérték- ben hatott az orszâg iparânak és kereskedelmének fejlesztésére. Mâr a mi kôzelebbrôl az ipart illeti, a szép jôvôt igérô kezdet utân az 1848. év s az azt kôvetô korszak politikai zavarai egyelôre némi hanyatlâst okoztak. A czéhek és iparegyesuletek utôbb nem igazoltâk a hozzâjuk fuzôtt vârakozâsokat és szânalmas tengôdés utân régi tekintélyûket teljesen elveszt- vén, szervezetûk végul a tôrvényekkel is ôsszeûtkôzésbe kerult. Az iparvâlla- latok szâma ugyan az iparengedélynek nagyon is szabadelvû adomânyozâsa folytân igen megnôvekedett, de.ez a fôlszaporodâs az ipari termelés jôsâgânak rovâsâra tôrtént. Az 1859. évi ipartôrvény sem tudott eleinte e szomorii âllapotokon valami sokat javitani. A benne kimondott iparszabadsâg leg- kôzelebbi kôvetkezménye ugyanis az lett, hogy szâmos kellôleg ki nem képzett legény ônâllô iparosul prôbâlt szerencsét és hogy az ônâllô keres- kedelmi vâllalatok szâma is nagyon megszaporodott. 1861-tôl kezdve azonban erôs ellenhatâs mutatkozik s egészen a hetvenes évekig folyton apad az iparvâllalatok szâma. E hanyatlâst a vasutnak Czernowitzig valô kiépulte nem hogy megszûntette volna, sôt ellenkezôleg, egyelôre még csak siettette, a mennyiben megkônnyitette a muveltebb Nyugat olcsôbb és izlésesebb iparczikkeinek az orszâgba jutâsât, a melynek honi termékei amazokkal nem igen versenyezhettek. Czernowitz kedvezô helyzete azonban még jôval azutân is, mikor a vasutvonal meghosszabbitâsa folytân e vàros megszunt fô- és végâllomâs lenni, azt a kivâlô elsôbbséget biztositotta szâmâra, hogy azontûl is kôzlekedési gôczpontja maradt Galiczia egy részén kivul Besszarabiânak és Româniânak. Es ez idô haladtâval mégis csak némi javûlâst idézett elô az ipar terén is. De midôn 1886-ban a Româniâval tiz esztendôvel azelôtt kôtôtt