Seite - 1 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

erdôs vidékét a Névtelen Jegyzö „zólyomi erdö"-nek nevezi, mely a XII. század folyamán az Ipoly forrás- vidékétól a Magas-Tátra koronájáig s a Vag felsö völgyeig, meg a Túrócz vôlgyére is kiterjedó határral egy megyévé alakúlt. A hagyomány szerint, mint a Felvidék nyugoti szélein, Trencsén és Nyitra területén, a honfoglaló magyarok itt is találtak fából és köböl készúlt barbár és szláv korbeli eródít- ményeket s azokat fol is használták védelmúl a csehek és a lengyelek betôrései eilen. A „hrad", „hradiszkó« és „sztrázsa" helynevek megórizték ez eródítmények emlékét, de itt-ott még nyomaik is láthatók. Késôbb részint ezeknek helyén, részint más alkalmas helyeken állandó várak épúltek. A rengeteg erdóség, melynek súrújéból lépten-nyomon medve, hiúz, farkas, szarvas, óz és más vadak törtek eló, vizeiben pedig halak ezrei kinálkoztak, kedves vadászó és halászó terúlete lett II. Géza királynak és utódainak, kik kozúl IV. Béla, V. István, IV. László, Róbert Károly, Nagy Lajos, Zsigmond és Hollós Mátyás király többször és huzamosabban idóztek itt. A részben már ósidókben foltárt ércztelepeken virágzó bányahelyek keletkeztek, melyeknek m i