Seite - 6 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

6 Az éjszaki hideg szeleknek kitett oldalát fenyves erdô, a melegebb légáram- lások elôtt nyitva álló déli lejtöket tölgy- és bükkerdóség borítja. De még ez oldalon is gyéren találunk kôzségeket, melyeknek szegény lakossága juhászatból és erdei termények feldolgozásából él. Éjszaki, fôleg kôzépsô részeiben nincsenek útak. Nyugati részében is csak a Lipcse, Mosód és Hédel völgye áll ôsszekôttetésben egymással és Szelcsén át az országúttal. A lipcsei völgyben kincstári nagy fúrésztelep múkodik. A Jeczenye patak mentén egy kôzségi út vezet a hegységbe a Prasiva hegy alá Savanyúkútig. Ez az út még azon idóból való, mikor itt vasbányászat és gyáripar is volt. 1851-ben alagútat ástak a Prasiva hegyen át Liptó felé, hogy a bányászathoz szük- séges fát könnyebben szállíthassák. Most az alagút beomlóban van, mert a bányászat úgy itt, mint Hédelen megszúnt. A Hédel melletti Hradistyén, Mezôkôznél, Sztrázsán és Rásztónál a szúk völgyben, Perháttól (Priechod) éjszakra magánosan emelkedó Hradiszkó hegyen ó várak romjai láthatók. A kornyékbeli kózségek kozúl akárhány a XIV. századnál fölebb viheti keletkezése korát. Igy Jeczenye már 1250-ben említtetik. Fatemploma a mosódival együtt, míg állott, a legérdekesebb régi építmények kôzé tartozott. Jeczenyén, Mosódon és Hédelen savanyúvíz-források is vannak. Az Alacsony-Tátrának a jeczenyei völgyig terjedó tagja alacsonyabb voltánál fogva annak mintegy elórésze; legmagasabb csúcsáról, a sok ritka füvéról híres Prasivaról prasivai csoportnak is nevezik. Végsó déli ágai mívelés alá fogott dombokkal ereszkednek a Garam vôlgyébe. Természeti szépségei még e részében is meglepók itt-ott. A Garam vôlgyének egyik kiváló érdekessége, a táj képének pedig egyik megkapó részlete a terebélyes bükkökkel és cserjével borított, 375 méternyi hegyról alá tekintó Zólyom-Lipcse vára. Már az Arpádok is több- ször megfordúltak vidékén, III. Endre halála után Csák Máté ejté hatalmába, az ó rozgonyi veresége után pedig Róbert Károly birtokába jutott. Késóbb Albert özvegye, Erzsébet királyné tulajdona s általa Giskra kezére kerúlt, a ki meghódolása után I. Mátyástól a zólyomi uradalommal együtt ajándékúl nyerte. Majd Corvin Jánosé lett, kinek halála után a nagylucsei Dóczyakra szállott, kiknek egyik ága, az adomány-szerzó Dóczy Jánostól kezdve, e várról Lipcseinek is neveztetett. A XVI. század végén Rudolf király a sziléziai jarisi Trübel Gáspárnak adományozta. A vár idegen katonaságot kapott, s az országgyúlés fólszólalása ellenére haláláig Trübelé maradt, ki azt Bocskay támadása eilen megvédte. Az akkor protestánsok által használt csúcsíves