Seite - 34 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

u Innen éjszaknyugatra a Sári patak mellett találjuk ATagy-Sarló (vagy (Nagy-Salló) jóllétnek ôrvendô nagy mezóvárost, mely régebben az eszter- gomi érsek fóldesúri hatósága alá tartozott. Véres csata folyt itt 1849 április 19-én, mely a magyar hadsereg gyózelmével végzôdôtt. A harcz nemcsak a mezón folyt, hanem magában Nagy-Sarló városában is, melynek minden házát, udvarát szuronyszegezve foglalták el. A megye az itt elesett honvédek emlékezetére Nagy-Sarló fó terén emlékoszlopot cmelt. E várossal átellenben, de a Garam balpartján fekszik Nagy-Sáró kôzség, gróf Hunyady Kálmán szép kastélyával és a kastélyt kôrnyékezô parkkal. Nagy-Sáró fôlôtt épúlt Veszele, a garam-veszelei Kazy család ós fészke, melynek jelenlegi tulajdonosa, Kazy János, a megye fóispánja. A Garam mellett, az árvízi rétegekbôl kiemelkedó trachitsziklán épúlt / O-Bars, mely hajdan királyi vár, és hatszáz évig Barsmegyc székhelye volt. Királyi várossá Róbert Károly emelte, és akkor hatalmasabb volt, mint Trenesén város, mely csak ÍO márka váltságot fizetett, míg Bars 15 márkát. E városnak talán legnevezetesebb tórténeti mozzanata az 1618. évben zajlott le, midón Kisfaludi Lipthay Imrének, Barsmegye akkori hírneves alispán- jának, mint kormánybiztosnak sikerúlt Ali bég ellenében az 1615-ki bécsi szerzódés alapján 60 hódoltsági falu adóját kitelhetóleg mérsékelni. Ü-Barson IV. Béla idejében németek és magyarok laktak. A németek Bersemburgnak hívták. Bars késóbb egészen magyar, s a XVI. században reformátussá lett. A XVII. században lakói katholikusok és tótok. Ma szegényes kis falu; tót telepes nép lakja. Egykori várfalainak romjai is alig látszanak már. Ó-Barstól a Garam folyó választja el Új-Bars kôzséget, mely a régi Csôtôrtôkhely romjain épúlt. E kôzség tiszta magyar. Szomszédos ezzel Kis-Koszmály. E két kózségnek kôzôs szólóhegye van, mely a megyének legjobb minóségú borát adja. Az alsó-váradi fóldsáncztól éjszakkeletre, a Perecz-csatorna partján épúlt Léva, a megye legnépesebb, legmagyarabb és érdekes tórténeti múlttal bíró városa. Legrégibb említését 1156-ban találjuk, mikor az azóta elpusztúlt Baratkán templomot szenteltek, melynek Léva fiók egyháza volt. Vára sok viszontagságon ment át fóleg a huszita és késóbb a tôrôk támadások, végúl pedig a nemzeti folkelések idejében. A Zách merényletének egyik véres fejezetét itt írták a tôrténet kônyvébe. Az akkor már fónnállott vár elótti téren fejeztette le Becsei Imre várparancsnok Zách Feliczián egyik leányát, Sebét, kinek férje, Palásti Kopaj is bitófára kerúlt. I. Miksa a várat