Seite - 36 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

36 Dobô Istvânnak, az egri hôsnek adta. Az 1663. év végén Kôprili nagy- vezér vette be, de a vâr nem sokâ maradt tôrôk kézen, mert 1664. évi junius l-én Souches, Lipôt kirâly dunâninneni hadainak vezére, vissza- foglalta. A tôrôk ugyan ez évben kisérletet tesz, hogy a vârat ujra meg- szerezze; de vereséget szcnvedett, vezére, az érsekujvâri basa is a csatatéren maradt. Ekkor esett el a hôs Kohâry Istvàn. Kâpolna jelzi azt a helyet, a hol kimûlt. II. Râkôczi Ferencz fejedelem idejében zajlott le a vâr tôrténetének utolsô korszaka. Ocskay Lâszlô, Râkôczi ezredese, 1703-ban szeptember 17-én csellel megvette a vârat ; 1 709-ben II. Râkôczi Ferencz hadvezére, Bottyân, leronttatta, mert gyalogsâga nem volt, s ha ilresen hagyja vala, a csâszâri német sereg beleszâll. Még ma is lâthatôk a romjai, melyeket jôl gondozott szôlôhegyek kôrnyeznek. Léva ma csinos, rendezett tanâcsu vâros 6.500 szorgalmas és mûvelt magyar lakossal. Nevezetessége a Perecz-csatorna, mely vizét Tolmâcsnâl a Garambôl kapja s a lévai hengermalmot hajtja. Van diszes fôgymnasiuma, a kegyes tanitôrend vezetése alatt. A vârost szép és termékeny siksâg kôrnyezi, mely a megye nagy részének igazi éléstâra. Lévârôl 10 kilométernyire, éjszaknyugatra, ahhoz a kettôs trachit kuphoz érûnk, melyet valaha a Garam vâgott ketté, s melyet a magyar nép „Tôt kapu"-nak nevez, mivel ezentul mâr a tôtsâg kezdôdik. Itt megszakitjuk ûtunkat, hogy most a megye nyugati vidékét jârjuk be, melyet hosszâban a Zsitva vize ôntôz. A Garam és a Zsitva folyô kôzôtti hegyes-halmos vidék legnagyobb része erdôség volt, s annak egy nagy hegyhullâmât ma is Cserhât- nak hivjâk. Ezen erdôk kiirtâsa az utolsô harmincz évre esik. Az erdôség helye ma mind szântôfôld, mely âllandôan kôzép termést biztosit. A Zsitva vôlgye ôsidôk ôta mezôgazdasâgi mivelés alatt âll. Talaja televényes, iszapos homok, mely a csapadékot âtbocsâtja s ezért a tartôs szârazsâg megviseli a termést. A vôlgy rétjei elsô rangu takarmânyt adnak, mert a tavaszi hôolvadâs âltal megârasztott Zsitva iszapos vize évenként jôl megôntôzi a fôldjuket. Nagy baj azonban, ha az âldâs megismétlôdik. Egy-egy felhôszakadâs a kis- tapolcsânyi hegységben az ugy nevezett zôld ârt zûditja ez alsô vidékre, mely a kaszâlâs elôtt âllô termést beiszapolja, tônkre teszi, vagy ha mâr rendekben fekszik a takarmâny, elsodorja. A vidék lakossâga nagyrészt kun és bessenyô telepitvény. Tiszta magyar ma is a nagyobb része ; ott azonban, hol a tôrôk pusztitâs idejében vagy késôbb a vallâsi uldôzések miatt a jobbâgysâg elbujdosott, tôtok telepedtek le, kik bâr âtvették a magyar nép ruhâzatât, szokâsait, sôt erkôlcseit is, a magyar elembe nem olvadtak be.