Seite - 45 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

45 Barsmegye tôrténetében oly hazañas hivatást betöltött Simonyi családnak ôs fészke. Simonytól délnek fekszik Brogyán, melynek nevezetessége Oldenburgi Ellimár herczeg kastélya, s a hegyormon ugyanannak pár évvel ezelótt csúcsíves stylben épített sírkápolnája. Éjszakra a Nyitra niellett folíele a bélicz-privigyei vasút mentén haladva, Nyitraszeg mellett Oszlányra. érünk, mely járási székhely. Ez a kis város is sokat szenvedett a török világban. 1662-ben nemcsak a várost, hanem a kôrnyékét is kirabolták. Az 1683. év még kegyetlenebb csapást zúdított a városra. Ekkor 2.000 török Ersek-Újvárból alattomban a hegyeken át jelent meg Oszlány elótt. Húsvét vasárnapja volt (ápril 8). Az egész lakosság a templomban buzgólkodott, mikor a török a helységet megrohanta, folgyújtotta, kirabolta s a lakosság legnagyobb részt fogságra hurczolta. 1892 július 29-én egy tûzvész a várost majdnem teljesen elpusztította. Most a vasút kiépítése óta újra fejlódésben van. Oszlánytól délkeletnek fekszik Fel/ahí a Majthényi család kastélyával, attól éjszakra Nevies-Kosztolány, a megye éjszaki határán. De térjünk vissza a Garam vizéhez, hogy a „Tót kapu" sziklaszorostól folfelé, a folyó kies vôlgyében a barsifelföldön folytassuk útunkat. E szoros alsó kiiszôbén a magyarság és tótság érintkezó pontján épúlt Tolmács, fölötte a szorosban a topolyfa berekben a „macska-révu kompja, mellette a három ívezetú vasúti híd a Garamon, azontúl pedig a barsi tót vidék van. A bars- alfoldi magyar az éjszaki szelet, mely a kapun át fú, tôt szélnek, a kapunál a Garamon torlódó jégárt tót jégnek mondja. A honfoglalás idejében Felsó-Magyarország, és így Barsnak a „Tót kapu u-n felúli része is szakadatlan erdôség volt. E vidék lakatlansága és az ott lévô bányák megnyitása tette szükségessé a német (szász) telepúléseket, kik az erdóket irtották, s bányászattal foglalkoztak. A barsi német telepeseket ma is „krikehayerektt-nek nevezik, és ott találkozunk velök, hol az arany érczczel a zöldkö trachit uralkodik. Egyes kôzségek eredeti alapítójuk nevét is megórizték, így Kunesch-häu (Kunosvágása), Hones-häu (Jánosrét), Drechsler-häu (János-Gyarmat). Az a szlávság, mely ma ezt a vidéket lakja, részben a husziták, részben a cseh portyázások, részben az ellenreformaczió telepítéseinek idejében költözött ide. A „Tót kapu"-n áthaladva, balra Kovácsi helység vôlgyét látjuk a hatá- rában fekvó talán avar korbeli korsánczával. Majd egy nagy sziklatömbhöz érünk, mely a Garamot nagy kanyarodásra kényszeríti, s alig enged helyet a kozútnak és a vaspályának. A folyó partjára függólegesen ereszkedô sôtét