Seite - 67 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

67 az Ipoly vôlgyében. A hét nemzetség neve maig is él az ipolyvölgyi falvak neveiben, igy Hontmegye terûletén a Ny/k, Gyarmat, s talán Keszi és nevekben. Hont falu és maga a megye is Hunt vezérról vette a nevét, ki Géza fejedelem idejében testvérévcl, Pázmánnal az országba jött, és nagy birtokot nyert az Ipoly vôlgyében. Hontmegye tehát, mint a meghonosúlt Hunt- Pázmán nemzetség ôsi fészke, már kezdetben fontos szerepet vitt. Egyike az ország legôsibb megyéinek. Az Anjouk, aHunyadiak, fôként Mátyás, szívesen vadásztak vadakban gazdag erdeiben. E régi idök emléke, hogy a nép több forrást ma is királykútnak nevez. Sok ily királykút, meg szent kút van Hontmegyében. A mohácsi vész után a török lett az úr Hontban is. Késóbb Bocskay, Bethlen, a két Rákóczi és Thököly hadai gyakran tanyáztak az Ipoly vôlgyében ; maga a megye is 500 fölszerelt kuruczot állított. Nagy múltja van tehát e kis vármegyének, s ünnepnapokon jogos diadallal hordozza körül 1744-böl való, Szúz-Máriás, foszlányos, kopott zöld színú zászlaját, mint a múlt dicsóségének és viszontagságainak jelvényét. Hontmegye 2.650 négyszôgkilométernyi terûletét 123.000 lélek lakja; egy négyszôgkilométerre 45 fó esik. E népesség 187 kôzséget alkot s három- féle nemzetiségû : magyar, tôt és német. A németek, számra nézve mintegy 7.600-an, szétszórtan laknak a megye egyes részein; a tótok a megye éjszaki felét lakják; számuk 56.500 ; a valamivel tôbbségben levó, 58.200 lelket számláló magyarság a megye déli felében, fôként az Ipoly vôlgyében tele- pedett meg. A tótság még ajelen század elején számban fôlûlmùlta a magyart, míg ma a magyarság száma haladja meg valamivel a tótságét. A határvonal a két nemzetiség kôzôtt a megye nyugati szélén levó Kereskény és a Selmecz vôlgyében fekvô Gyúgy kôzségen keresztúl húzódik keletre Ipoly-Fôdémes és Palojta kôzségek felé. Hontmegye tájrajzi áttekintésére legalkalmasabb út, ha déli szélérôl indúlunk fôlfelé a Duna mellôl, abból a festói vólgyszorosból, mely Eszter- gomtól Váczig terjed s a pozsonyi medenczét a Nagy-Alfölddel köti össze. Ezen a 14—15 kilométernyi hosszú sikátoron a budapest—bécsi vaspálya fut végig mindenütt a Duna balpartján haladva s gyönyöru képben láttatva az útazóval úgy a fejedelmi folyam kanyargó tükrét, mint annak túlsó parti szegélyét, a visegrádi erdös hegysort s a visegrádi vár festói romjait. A Budapestról indúló vonat Nagy-Maros határában ér a megye fóldjére. Nagy-Maros nevezetes kôzség, népességre nézve a harmadik a megyében, 3.500 lakossal. A nagyrészt német ajkú helység valaha tiszta magyar volt. 9*