Seite - 74 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

74 Bâlint öcscse és ennek fiai szâmâra, s 1520-ben tetemesen kibôvittette. A szâzad kôzepén mâr Pâlffy Péter volt a vâr ura; de ô tôle nem sokâra a hirhedt Balassa Menyhért foglalta el erôszakosan, s innen, valamint a birtokàban levô lévai és szitnyai vârakbôl sanyargatta és rettegtette Hont- és Barsmegyét, fôképen a bânyavârosokat. Balassa megfékezésére egész hadjâratot kellett inditani. A pozsonyi orszâggyûlés 1548-ban Salm Miklôs grôf csâszâri vezért küldte ellene ; Balassa Erdélybe nienekûlt ; vârait azonban elôbb jôl megrakta ôrséggel s megerôsitette. Az ôrség nem adta meg magât mindaddig, mig Salm faltôrô âgyûi rést nem ütöttek a bâstyân. Az erôsen megrongâlt vârat elôbbi ura, Pâlffy Péter kapta vissza, a ki a falakat üjra megerôsittette. Ez idôtôl kezdve Csâbrâgban dllandô kiralyi ôrség tanyâzott, hogy a bânyavarosokat védelmezze a szomszédos törökök eilen. Pâlffy Péterrôl 1568-ban fiâra, Istvânra, majd — ennek utôda nem levén — leânyâra, Krussith Jânosnéra szâllott Csâbrâg vâra. Krussith 1580-ban elhalvân, özvegye feleségul ment Illéshâzy Istvânhoz, ki 1603-ban hûtlenség gyanûjâba keveredett s kénytelen volt Lengyelorszâgba menekûlni. Csâbrâg akkor Rudolf kirâly kezére kerult. De nem sok idô mülva Bocskay Istvân visszafoglalta a vârat kedves embere és hive, Illéshâzy szâmâra, a ki aztân zavartalanûl birta halâlâig, 1609-ig. II. Ferdinând 1622-ben zâlogul, 1629-ben pedig örökjogon Kohâry Péternek adta Csâbrâgot Szitnya vârâval együtt. Azôta a vârat s a hozzâ tartozô uradalmat elôbb Kohâry, késôbb a Kohâryak leânyâgi utôdai, a Koburg herezegek birjâk mind mâig. Idôkôzben egy-egy rövid ideig Bethlen, Thököly s a Râkôcziak birtokàban is volt a vâr, utoljâra 1709-ben. Bâstyâit II. Râkôczi Ferencz ronttatta le 1705-ben. Az 1711-iki szatmâri békekôtés utân tôbbé senki sem hâborgatta mâr a Kohâryakat Csâbrâg birtokàban ; de a vâr szerepe mégis nem sokâra véget ért. Istvân grôf halâla utân örököse, Endre, a szent-antali kastélyba költözött ât : 1755-ben a vâr harangjait is a szent-antali kâpolna tornyâba vitette; az azôta lakatlan vâr pusztûlâsnak induit. A megye leghiresebb fôrendû csalâdjânak tôrténete nagy részben e romokhoz fuzôdik. A Kohâryak mâr a XV. szâzadban elôkelô szerepet visz- nek a megye és az orszâg tôrténetében. Kohâry (elsô) Istvân, fia Péternek, ki Csâbrâgot kirâlyi adomânyûl kapta, volt az elsô, ki e nemzetségbôl a megye fôispâni székébe jutott 1658-ban. 1664-ben hait meg a lévai csatâ- ban, mint Fûlek-vâr kapitânya. Legidôsebb fia, (mâsodik) Istvân, a kôltô, a Kohâry csalâd legkivâlôbb tagja. Fôispânja volt a megyének, kapitânya