Seite - 84 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

84 ban egy deszka függ — a bânyâszok harangja —, melynek messze hangzö kopogtatâsâval adnak jelt, hogy a bânyâszok vâltsâk fol egymâst a mun- kâban. Éjfél utân két örakor föltünnek a kigyödzö ütakon a bânyamécsek ; a bânyâszok „Glück auf!" (Szerencse föl!) kôszôntéssel üdvözlik egymâst a gyülekezö helyen. A nagyon vallâsos bânyâsznép buzgô imâdsâg utân indûl a bânyâba nyolcz örai, fâradsâgos munkâra. Nyolcz örai munka utân üjra megszölal a katakolö. A kalvâria a vârostôl keletre egy kûpszerû hegyen van s a legszebb az orszâgban. Mai alakjâban 1744-ben épûlt, de alapjât még 1571-ben vetették meg. Hârom kâpolnâja van : alant, kôzépûtt és a hegy tetején. A kôzépsô kâpolnâhoz az ügy nevezett szent lépcs'ô vezet, melyen a hivôk térden küsznak föl. A hârom kâpolna kôrûl, a hegy menedékén, szép rendben 24 stâcziô van, részben faragott képekkel. Bûcsujârâskor ezer meg ezer hivô özönli el a vârost s fôként a kâlvâriât messze vidékrôl is. Ilyenkor az also kâpolnâban tôt, a kôzépsôben magyar, a felsôben pedig német nyelven prédikâlnak. Selmeczbdnya legrégibb bânyavârosunk. Öslaköi szlâvok voltak, kik vârosukat a hegytetôre épitették, a hol annak némi nyomait még ma is lâtni (O-hegy, Ô-vâr). Késôbb szâszokat telepitettek a bânyâk mivelésére. A vâros jogkönyve, melynek tartalma a XIII. szâzadba visszanyulik, a legrégibb az orszâgban. Nagyon sokat szenvedett a vâros a huszita mozgalmak alatt, s a késôbbi harczos idôk alatt is. 1442-ban fôldrengés is érte a vârost. A sok zaklatâs folytân pangâsnak induit bânyâszat II. Lajos idején lendûlt föl üjra. A mohâcsi vész utân ismét szomorü napok következtek : Balassa Menyhért s a portyâzô török csapatok rablâsai. A bânyâszok munka és fegyveres ôrkôdés közt töltöttek idejüket. Selmeczbânya mindjârt kezdetben elfogadta a reformâcziôt. Luther tanai mâr 1525-ben szâmos kôvetôre talâltak a vârosban. Selmeczbânya âllott élén a bânyavârosok szövetkeze- tének, mely a sajât hitvallâsât elkészitvén, azt Hontmegye falvaival is elfogadtatta. Rudolf 1572-ben kirâlyi vârossâ tette Selmeczbânyât. 1588-ban kôfallal vették körül. 1680-ban s 1758-ban üjra nagy tûz pusztitotta a vârost, 1710-ben pedig dôghalâl, mely mintegy 6.000 embert elpusztitott. Nagy szerepet vitt a vâros a kurucz mozgalmak idején. Itt alkudoztak 1704-ben Lipöt kirâly és II. Râkôczi Ferencz követei, de eredménytelenûl. Râkôczi 1708 ôszéig birta. Selmecz laköi idôk folyamân eltôtosodtak ; tôt a vâros nagy részben még ma is, de mind jobban magyarosodik. Szâmos