Seite - 90 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

90 megye terûletén. Ez utôbbi fajai kôzul leginkâbb a magyar fajtât tcnyésztik, de gyakori az idegen fajta is. A juh- és sertéstenyésztés szintén kellô fokon âll ; egyes helyeken kedvvel és sikerrel uzik a méhészetet is. A mezôgazdasâg érdekeit a megyei gazdasâgi egyesulef s a felsô-hontmegyei gyumôlcsfa- tenyésztô-egyesûlet gondozza. A megye bânyâszatârôl alâbb kiilôn lesz szô. Az ipar emelkedôben van; a kereskedelem fôként a mezôgazdasâg terményeire szoritkozik. Az ipar tekintetében a hires selmeczi pipâk gyâr- tâsân kivul a béldi és bakabânyai cserépedény-gyârtâs emlithetô. Van a megyében tôbb téglagyâr, kâlyhagyâr és szeszgyâr is. Igen figyelemre méltô, kûlônôsen a megye felsô részének egyes falvaiban, a hdzi szôv'à- és faipar. Emez a mezôgazdasâgban s a hâztartâsban szûkséges minden nemu szer- szâmot készit; amaz szintén a hâzi szukségletek fedezését tuzte czélul, de egyes falvakban annyi izlést és érdekes sajâtossâgot mutât, hogy a megye hivatalos kôreinek tâmogatâsâval e hâziipar nagyobb fôllendûlését remélhetni. Kûlônôsen a himzések eredetiségre vallô fajtâi keltettek méltô érdeklôdést ; az e fajta kézimunkâk a Magyar Kereskedelmi Muzeum tâmogatâsâval ùtat talâltak mâr a kûlfôldre is. Hegybânyân tiz év ôta gyermekjâték-készitô tanmûhely âll fônn. A hitelugyet mintegy 7 kisebb-nagyobb takarékpénztâr és bank lâtja el Ipolysâgon, Korponân, Nagy-Maroson, Selmeczbânyân, Vâmos-Mikolân ; ezeken kivul tôbb kisebb-nagyobb segitô egyesulet âll fônn. A kôzmuvelddés az l'ijabb idôben szépen halad. Iskolâja majdnem minden kôzségnek van ; a magyarosodâs ugyét a népiskolâk mellett hathatôsan segiti a Felsô-Magyarorszâgi Kôzmuvelôdési Egylet nehâny kisdedôvôja is. A szellemi muveltségnek Selmeczbânya és Ipolysâg a fô fészke. A megye magyarsdga néprajzi és nyelvi tekintetben egyarânt a palôczok- hoz tartozik, mint a palôczsâg nyugati âga; életmôdjâban, természetében, szokâsaiban és erkôlcseiben ugyanazon sajâtsâgok tapasztalhatôk. A nôk, kûlônôsen az ipolysâgiak, nagy fényt ûznek a ruhâzatban. Ûnnepeken szélesen ôltôzve, sok szoknyâban, selyemben, bârsonyban, rânczos szârû, nyikorgôs és rézpatkôs csizmâban mennek a templomba nagy negyedrétû, vastag imâdsâgos kônyvet vive kezukben. A menyecske kontyos feje be van kôtve, a hajadon varkocsba fonja a hajât gazdagon és hosszan bepântlikâzva. Az ipolyvôlgyi magyar âltalâban kôltôi hajlamû nép, dalos természetu. A falvakban bôven terem a nôta, s az érdekesebb eseményeket hamarosan kidaloljâk a leânyok. Sok a helyi vonatkozâsû kôzmondâs, szôlâsmôd is.