Seite - 91 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

91 A megye tôt lakossàga sem mutât a fôlvidéki tôtsâgéitôl elùtô sajât- sâgokat. Tiirelmes, busongâsra hajlô, vallâsos nép és szegény. Muveli a hâziipart, nyaranta aratôba jâr. A csekély szâmû németek kôzul Ieginkâbb a bôrzsônyi svâbok ôrizték meg faji sajâtsâgaikat. Nyelvûk is kiilônôsen hangzô; csak hozzâszokott fill értheti meg. A politikai kormânyzâs tekintetében a megye ôt kôzigazgatâsi jârâsra s Koi*pona rendezett tanâcsu vârosra oszlik, melyhez hatodiknak Selmecz- Bélabânya szab. kir. vâros ônâllô tûrvényhatôsâga jârûl. A megye tôbb buzgô férfia nem régiben sikerûlt kiâllitâst rendezett a megyét érdeklô és sok tekintetben becses tôrténeti târgyakbôl. E kiâllitâs anyaga veti meg alapjât az âllandô megyei mûzeumnak, melynek hivatâsa, hogy a megye multjât szemlélhetôleg fôltârja a jôvendô nemzedékek elôtt. Bânyâszat és kohâszat. Magyarorszâg hegyes vidékeinek bérczei sok helyt dûs érczeket foglal- nak magukban, melyek erek alakjâban tôltik be a hegységet alkotô kôzet kisebb-nagyobb kiterjedésû hasadékaii. Ezek az erek gyakran csoportosan fordulnak elô, s<5t egész érhâlôzatot is alkotnak és az orszàg egyes vidékein nagy fontossâgû és terjedelmes bânyâszat keletkezésére szolgâltattak okot és alkalmat. Akârhâny kôzség és vâros van az orszâgban, mely keletkezését és virâgzâsât a bânyâszatnak kôszôni, és sok ezerre megy azoknak a szâma, a kiknek ez az ôsipar âd munkât és môdot a mindennapi kenyér meg- keresésére. Fôleg az elmult azâzadokban, mikor a nemzetkôzi kereskedelem és forgalom gyermekkorât élte ; mikor az egyes orszâgok nyers- és ipar- terményeiben mutatkozô fôlôslegeknek és hiânyoknak kiegyenlitése alig volt lehetséges; mikor az âru- és vagyoncserének szukséges eszkôzét, a pénzt, illetôleg a pénz elôâllitâsâhoz szukséges anyagot, az eziistôt és aranyat csupân csak a belfôldi, hazai bânyâkbôl lehetett megszerezni, a bânyâszatnak nâlunk is, sôt épen mi nâlunk rendkivûl nagy kôzgazdasâgi és kôzmûvelô- dési fontossâga volt. Ha aztân még fontolôra veszszuk, hogy a bânyâszat akkor a koronânak kiilôn jôvedelmi forrâsa is volt, a mennyiben a bânyâkbôl nyert nemes fémeket csak a kirâlyi kamarânâl volt szabad, még pedig a valôdi értéknél jôval kisebb âron bevâltani, s hogy ezenfelûl a bânyavâllalatok még bânya- vâmot, bânyaadôt — urburât — is fizettek : elképzelhetô, mekkora és mennyi 12*