Seite - 92 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

92 érdek fùzôdôtt az érczbányászat virágzásához s megmagyarázhatók azok a szabadalmak és kiváltságok, melyeket a bányavárosok és a bányászattal foglalkozók az Arpád-házi királyoktól kezdve a jelen század kezdetéig, s<5t azóta is élveztek. Ily kôrûlmények között nôtt nagygyá a bányászat Magyarországon, lett forrása anyagi és szellemi javaknak, szülóje számos találmánynak és follendítóje a technikai tudományok múvclésének. Az ércz- vagy fémbányászatnak négy vidékét lebet az ország éjszaki és keleti hegységeiben megkülönböztetni, ú. m. : 1. az also magyarországi bányavidéket, hol hét bányaváros van, ú. m. Selmeczbánya, Bélabánya (régente Fehérbánya), Körmöczbdnya, Besztercze- bánya, Libetbánya, Újbánya és Bakabdnya ; 2. a felso magyarországi bányavidéket, mely régebben szintén hét bányavárost foglalt magában, t. i. Golniczbányát, Szomolnokbányát, Rudo- bányát, Jászót, Telkibányát, Rozstiyót és Iglót; 3. az é'jszakkeleti bányavidéket Aíagybánya, Felsbbánya, Kapnikbánya városokkal, és 4. az erdélyrészi bányavidéket, melyhez Abrudbánya, Zalathna, Offen- bánya, stb. tartoznak. Nem lehet tagadni, hogy fémbányászatunk az újabb idóben sokat veszített elsórendú fontosságából. Megszúnt egykori kiváltságos helyzete ; megszúnt a korona és kincstár bevételeinek fóforrása, államháztartásunk irányadó tényezôje lenni ; elmúltak azok az idók is, a mikor az értékpénzt csak saját bányáink szolgáltatták. Nem csodálkozhatunk tehát, lia a fém- bányászat az elósorolt bányavidékeken terjedelméból is sokat veszített, s nem egy helyen, a hol egykor virágzó bányászat volt s a lakosságnak az szolgált fó kereseti forrásúl : ma már nyómaival is alig találkozunk, és a régi dicsôségnek, a királyi kiváltságoknak és szabadalmaknak emlékéúl alig maradt meg egyéb a város nevéhez fúzódó „bánya" jelzónél. így az alsó magyarországi bányavidéken jelenleg jóformán csak Selmeczbányán és kornyékén, valamint Kormoczbányán van még fémbányászat ; a felsó magyar- országi bányavidéken, Aranyidkát kivéve a tulajdonképeni fémbányászat (arany-, eziist-, réz-, ólom- és kénesó-bányászat) csaknem egészen megszúnt s helyét a vasércz- vagy vaskó-bányászat foglalta el; de ennél meg az a baj, hogy a vasérczeknek tetemes része más országokba vándorol, s így a földolgo- zásukból származó haszon nem a hazai ipart és nem a mi népünket gazdagítja.