Seite - 94 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

94 Mindazonáltal nagyon tévednénk, ha e kedvezótlen jelenségekból fém- bányászatunk kozgazdasági fontosságának tetemes hanyatlására vonnánk kôvetkeztetést, mert kétségtelen, hogy ott, a hol a mostoha korúlményeknél fogva sem mezei gazdaságot folytatni, scra más iparágat természetes alapokon meghonosítani ncm lehet: a meglevó, bár nehézségekkel küzdö bányaipar még mindig módot nyújthat és nyújt is egész vidékek népességéntk a meg- élhetésre; megóvja óket a szétzülléstól, visszatartja a kivándorlástól, biztosítja azt, hogy a vagyont teremtô munkáskezek, a fogyasztó és adózó állani- polgárok számban és eróben meg ne fogyatkozzanak. Ezért a fémbányászat fóntartása elsórendú állami érdek és nagy fontosságú tényezôje a helyes és egészséges társadalmi politikának. De térjünk át itteni tulajdonképi föladatunkra, az alsó bányavidéki, illetôleg a Selmeczbánya-vidéki fémbányaipar részletesebb ismertetésére. A selmeczvidéki bányászat a legrégiebbek kozé tartozik. Kétségtelen, hogy eredete messze visszanyúlik a honfoglalás elótti idókbe. Az elsó hiteles oklevél, mely a selmeczi bányászat régiségéról tanúskodik, II. Endre király- nak 1217-ben kelt rendelete, melyben Baña vagy Vannia jövedelmeirol intézkedik. 1241-ben a tatárok az egész vidéket Selmecz- és Bélabánya városokkal együtt teljesen elpusztították ; a város egy ideig romokban hevert, a bányászat szünetelt. Majd a szászországi Erczhegységból bevándorolt gyarmatosok telepedtek le a foldúlt s csaknem cgészen néptelen városban, ezt lassanként újra folépítették és, úgy látszik, elóbbi lakóhelyük után Sebniiznck nevezték el. Ilyen nevú régi városka jelenleg is van nem messze Drezdától a bérczes „szász Svájczu-ban. 1245-ben IV. Béla megújitotta a városnak régi szabadalmait s ezen okíratban használtatott elöször a régi Vannia vagy Baña helyett az új elnevezés : Sebnitz = Sche?n?iitz, mely meg is maradt, míg a magyar Selmeczbánya elnevezés mindinkább ki nem szorí- totta a használatból. Az alsó magyarországi bányavidéki s ezzel együtt a selmeczi bányászat is ósidóktól kezdve magánosok és kisebb-nagyobb bányatársulatok tulajdona volt s a királyi kincstárnak csak bányabér és bányaadó czímen, nemkülön- ben az arany és ezílst beváltásánál, valamint a pénzverésnél származott nyereségból volt tetemes jövedelme. Zsigmond király 1424-ben e jövedelmet a királynénak engedte át s azt ez idótól kezdve 1 25 éven át csaknem mindig a királynék élvezték ; ennélfogva sok tekintetben ó tólük függött a bányászat és a bányavárosok sorsa. Különösen állítható ez II. Lajos nejéról és ozvegyéról,